25.rész - Starry Eyed

Istenien zárult a mai nap! Sikerült összebarátkoznom Niall-el és Liam-mel. Hála az égnek nagyon jól kijövünk, nagyon jól megértjük egymást és egyből elfogadtak. A boldogság teljes mértékben a birtokaiba vett és eszméletlenül bizsergető érzés, hogy beteljesült az álmom. Találkoztam velük és jóban vagyok velük! Ahogy Liam is fogalmazott: " Reméljük, hogy sokat leszel velünk "... igen, ebben én is nagyon bízom. Az örömöm sugarait azonban beárnyékolta még pár felhő, pontosabban kettő. Az egyik Zayn-é, a másik pedig Harry-é. Mindig mindenkinek a kedvében akarok járni, nem akarok senkivel sem rossz kapcsolatot tartani. Azt akartam, hogy olyanok legyünk, mint egy kis család. Már persze úgy értve, hogy vannak ők, a One Direction, a legnagyobb fiúbanda a világon a legőrületesebb rajongókkal és hozzájuk szeretnék tartozni én is. Azt most hagyjuk, hogy legjobban kihez és milyen szálon, csak hogy ez a hovatartozás érzése legyen meg bennem. Azonban attól tartok, hogy most, hogy én beléptem az életükbe ez kezd egyre elképzelhetetlenebbé válni. Jó, Niall és Liam megértenek és próbálják összefogni a csapatot. Zayn nem tud velem mit kezdeni és Harry mellett voksol. Louis pedig velem... hát mi külön világ vagyunk. De én nem azt akartam, hogy ki-ki egyik, vagy másik ember pártját fogja. Szerettem volna a barátja lenni Zayn-nek is éppúgy, mint ahogy Liam-nek vagy Niall-nek és történt, ami történt, Harry-t sem akartam, hogy kimaradjon mindebből. Egy csokorban akartam nemcsak két-három személyt, hanem mindenkit. Legyek telhetetlen, nem bánom. Bár nem értem, hogy miért baj az, ha úgy szeretném a közelemben tudni őket, mint ahogy mindig is láthatóak voltak, egy csapatként, testvérekként és jó barátokként?! Így tűnődtem magamban, miközben segítettem a srácoknak összepakolni. Már cseppet sem volt rumli a házban, így Niall és Liam a heverőre vágódtak pihenésképp. Louis-t nem láttam sehol. Nem csodálom, hát ebben a nagy térben nem nehéz elveszni. Jó, ez enyhe túlzás volt a részemről.

- Úgy fáj a hátam - mondogatta a szőke fiú körülbelül már ötvenedjére a takarítás alatt. Szinte már tudomást sem akartunk venni erről a fajta nyavalygásról, hisz a srácok tájékoztattak, hogy a kis kék szemű manójuk ilyen módszerekkel veszi rá az embereket, hogy tegyenek meg neki valamit, amit akar. Szerintük ez gyerekes, szerintem pedig inkább aranyos.

A kanapé mögött álltam, a két srác pedig oldalasan ült, hogy lássanak engem. Liam Niall szavaira reagálva intett nekem egyet, hogy hajoljak közelebb, majd a fülembe suttogott. - Ne is figyelj rá.

- Hé! Társaságban nem illik sugdolózni Mr. Payne - színészkedett a szőkeség.

- Csak azt akartam szépen megköszönni, hogy segített eltüntetni a kuplerájt - nyújtotta a barna szemű fiú felém a tenyerét, hogy lepacsizzak vele.

- Én is beszállnék a pacsizásba, de tudjátok, túlságosan fáj a hátam - színlelt fájdalmat Niall. Melyik lány ne találná imádni valónak már nem csak a személyiségében, hanem a viselkedésében is ezt a fiút? Rettentő édes.

- Na gyere, megmasszírozlak - adtam be a derekam, Niall arca pedig rögtön felderült. Biztos nagyon örült neki, hogy bejött a terve. A vállát, a nyakát és a hátát kezdtem dörzsölgetni, nyomkodni erősen a kezemmel. Kipróbáltam rajta is egy titkos mozdulatot, amit csak én tudok, viszont mindenki nagyon élvezi.

- Uh, istenem. Emm, ez nagyon jó. Abba ne hagyd! - nyögte Niall.

- Hát ez elég félreérthető - sütötte le barna szemeit Liam, mire egy mosolyt villantottam felé. Úgy látom, hogy egy rugóra jár az agyunk. Na mindegy is. Fiatalság, bolondság! - Ha ezt Louis meglátja.. neked annyi - bökte meg a szőkeségünket.

- Ugyan már. Jaj ez jó, ez jó. Ott, ott fáj. Csináld! - szólt rám beszéde közben Niall. - Inkább ha megtudja, hogy te meg sugdolózol vele... - bokszolt bele barátja vállába. Én az egészen csak kacagni bírtam. Imádtam, ahogy ugratják egymást. Jön belőlük a hülyeség.

- Mit kell megtudnom?! Tyű... - jött le Louis a lépcsőn és pont velünk szemben állt meg. - Héj, vetted le a kezed... - mondta katonásan és elharapta a mondat végét. Úgy éreztem magam, mintha a rendőrség mondaná, hogy " le van tartóztatva! ", így óvatosan levettem Niall-ről a kezeimet. A mosolyomat megpróbáltam visszafojtani, ami miatt elég idióta arckifejezésem lehetett. - Pár percig nem vagyok itt és máris kitör a perpatvar. Na kislány, büntetésből haza sem viszlek - színészkedett Lou.

- Hát jó - vágtam be a sértődöttet, persze csak a játék kedvéért. Elindultam a kis asztal felé, hogy pár extrán édes és finom falatot vigyek Niall-nek. - Akkor majd Niall megteszi helyetted - adtam át neki a tányért, majd leültem mellé és egy apró puszit nyomtam az arcára.

Niall rögtön felvette a fonalat és folytatta a játékomat. - Ezek után pláne - karolt át, miközben folyamatosan egymásra vigyorogtunk. Oldalpillantásokkal tartottam szemmel Louis-t, aki a mi kis akciónk hatása alatt állt. Összefonta a karjait maga előtt, felhúzta a vállait és olyan volt, mint egy durcás kisgyerek. Liam pedig mindnyájunkat csak kinevetett.

- Úgyis tudod, hogy elviszlek - dünnyögte.

- Mit takar az, hogy elviszel? - vontam fel a szemöldököm.

- Azt, hogy bepakolok néhány ruhát - kacsintott, mire beleharaptam az alsó ajkamba. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a következő képkocka színes történetünkben. Nem szedelőzködött sokáig az emeleten, szinte leszáguldott a lépcsőfokokon, majd a fiúkhoz indult elköszönni. Mindkettejükkel kezet fogott és várta, hogy én is elköszönjek. Először Niall-höz mentem oda. Nagyon szeretni való egy figura. Egy-egy puszit kaptam tőle az arcomra, mint bemutatkozáskor, de ez már öleléssel is társult. 

- Remélem, hogy most már sokszor fogunk látni - szorongatott az ír manó és alig akart elengedni.

- Jól van már. Elég lesz. Minek kell ilyen hosszan búcsúzkodni? - bosszankodott Louis magában. Emiatt muszáj volt mosolyognom, hisz olyan volt, mintha a zöld szemű szörny feltámadt volna benne. Ilyen, amikor féltékeny? Cuki. A következő " állomás " Liam volt. Ahogy odaértem elé, már a karjaiba zárt.

- Aztán mihamarabb látogass meg minket! - motyogta a hajamba. 

- Sokáig tart még? - türelmetlenkedett az ajtó előtt álló Louis.

- Féltékeny - sutyorogta a fülembe Liam újra. - Na sziasztok, menjetek.

- Aztán vigyázzatok a házamra! - utasította rendre Niall-t és Liam-et a kísérőm.

A hazavezető út végig csendes volt. Miután megérkeztünk az otthonomba minden tettünket, tehát a lepakolást, az átöltözést és a fogmosást is a szótlanság kísérte. Azt hiszem ez a fáradtság miatt volt, hisz mindketten óriásiakat ásítoztunk. Ez mindaddig volt így, ameddig a fürdőszobai tevékenységeim után a szobámba nem mentem, hogy végre nyugovóra térjek. Elhelyezkedtem, betakaróztam, de amikor az oldalamra fordultam az ágy belseje felé, akkor kicsit megijedtem. A kislámpám fénye világította be a szobát és így vettem észre, hogy Louis fekszik mellettem. Már majdnem megkérdeztem, hogy mit keres itt, de akkor eszembe jutott, hogy korábban még én jelöltem ki a hálómat neki, hogy itt aludjon, amikor itt van.

- Elég meglepődött fejet vágsz - jelentette ki hálótársam. - Ha itt szeretnél pihenni csak szólj, akkor máshová megyek... ha azt szeretnéd. Azért jöttem ide, mert korábban te mondtad, hogy... - magyarázkodott, pedig nem neki kellett volna.

- Tudom, ne haragudj - térdeltem fel az ágyon. - Én felejtettem el, biztos a fáradtság teszi. Jó éjt, már megyek is - álltam volna fel, de megfogta a csuklómat.

- És mi van akkor, ha azt mondom, hogy jobban szeretném, ha maradnál?! Persze, ha te sem bánod... - tette hozzá gyorsan. Annyira tetszik, hogy figyel arra is, hogy én mit szeretnék és semmit nem siettet. Elmosolyodtam és újra bemásztam mellé. Egy darabig a hátamon fekve vizslattam a plafont a lámpa pislákoló fénye kíséretében, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve Louis felé fordultam, fölé hajoltam és megcsókoltam.

Fogalmam sincs honnan jött ez az egész, csak úgy megtettem. Hát... be kell, hogy valljam, a spontanelitás tényleg jó. Kezemet a mellkasán nyugtattam, majd eltávolodtam tőle. Arcára egy nagy mosoly ült ki. Ennek következtében az ágy széle felé fordultam és úgy tettem, mint aki már aludni készül, de igazából vártam, hogy reagál-e valamit. Beteljesedett, amire várakoztam. Tudtam, hogy közeledik, mivel a takaró susogós hangot hallatott.

- Mire fel kaptam ezt a kellemes kis ajándékot?! Nagyon örülök neki, de lenne egy javaslatom. Mondjuk többször is meglephetnél vele... ööm, például minden nap?! - suttogott a fülembe, majd átnyúlt a fejem fölött, hogy lekapcsolja az ezidáig mindvégig világító fényforrást. Miután kezeit visszafelé hozta onnan, gyengéden megfogta az államat és úgy fordított maga felé, hogy még egy újabb csókot tudjon nyomni a számra. Annyira romantikus volt és én imádtam az ilyen pillanatokat. Szinte ezekért élek. De egy pici félelem azért mindig volt bennem amiatt, hogy nehogy elkapjon a hév, mert ahogy bír csókolni... nem tudom milyen jelzővel tudnám kifejezni, hiszen alig van olyan, amivel még nem jellemeztem... olyan, mint mikor nemcsak kívülről, hanem belülről is bizseregsz, amikor a külvilág teljesen megszűnik számodra létezni, amikor csak ő és te vagytok.

Na ilyen érzés fogott el minden egyes alkalommal és talán egy kicsit mindig erősebben. Talán Harry-nél is volt ilyenem, de az csak egy szikra volt... Majd ahogy Louis ajkai távolodni kezdtek az enyéimtől még mindig éreztem, ahogy a szívem hevesebben ver és őrült módjára kapkodom a levegőt. Talán most mind hülyének néztek, de így van. Aztán leheveredett szorosan mellém és átkarolt. Olyan közel volt, hogy minden egyes szívdobbanását érzékeltem, ahogy azt is, amint a nyakamba szuszog. Karjaival védelmezőn engem fogott át és teste melege a biztonságot nyújtotta. Így volt a legjobb elaludni, higgyétek el.

Reggel már úgy ébredtem, hogy vele szemben találtam magam. Ő már fent volt és engem figyelt. Még pislogtam párat, hogy biztos legyek abban, hogy nyitva tudom tartani a szememet, majd közelebb húzódtam hozzá úgy, hogy testünk összeérjen. - Mióta vagy fent? - kérdeztem álmos hanggal.

- Nem régóta - mosolyodott el. - Csak téged néztelek... még alvás közben is gyönyörű vagy - milyen észveszejtő érzés reggel, rögtön ébredés után ezzel a mondattal indítani a napot. Beletúrtam a hajába és ismét megkíséreltem megízlelni édes ajkait. Így feküdtünk hosszú percekig, majd kopogást hallottunk. - A barátnőd mindig olyan jól tud időzíteni - mormogta.

- Honnan veszed, hogy ez ő? - tudakoltam meg tőle, mire csak megvonta a vállát. Egyszerre keltünk ki az ágyból és míg én a papucsomért, illetve a köntösömért keresgéltem, addig ő felöltözött. A bejárat felé baktattam, ahol már meglehetősen türelmetlenül hol dörömböltek, hol csengettek. Ajtót nyitottam és nem is kellett több, Lilly szinte betört a házba, úgy viharzott be.

- Emma, ez micsoda? Te tudsz erről? Mi történt? - vágott hozzá az asztalhoz egy szürke színű, újságnak kinéző cuccot.

- Ez mi? - piszkálgattam két ujjal a magazint. Lilly azonban nem szólt semmit, csak egy adott oldalra lapozott és ledermedtem. Két oldalas cikk Harry Styles-ról és ha ez még nem lenne elég, tele olyan képekkel, ahol vagy velem, vagy Jessica-val látható. A szemem kikerekedett és legbelül éreztem, hogy valami megint nincs rendben, hisz az adrenalinszintem egyre emelkedett, ahogy a cikket olvastam. Tudtam, hogy a java csak most jön...

" A One Direction csajozógépe egyik lányról a másikra jár "

" Harry Styles-ről (19), a One Direction szívtiprójáról több tucat kép került a nyilvánosságra, melyek legtöbbjén két lánnyal együtt látható. Mint később megtudtuk, mindkettejüket valamilyen érzelmi szál fűzi a fiúhoz. Sokakat furdal a kíváncsiság, hogy vajon kik lehetnek ezek a lányok, akiknek sikerült meghódítaniuk napjaink legnagyobb fiúbandájának egyik énekesét, akiért tinilányok milliói rajonganak? Most választ adunk rá! Az egyikük Jessica Martinez (19), akivel már korábban is sokszor hírbe hozták a fiút, most viszont úgy tűnik, hogy a pletykák nagyon is igaznak bizonyulnak, ugyanis rengeteget látják őket együtt mostanság. Különböző bárokban és szórakozóhelyeken, rendezvényeken kivétel nélkül egymás karjaiban jelentek meg. Sokak véleménye alapján Harry (19) jól választott, ugyanis Jessica (19) egy kifinomult, elegáns negyedből való hölgy. Mi is nagyon reméljük, hogy ez így van, a rajongók véleménye azonban megoszlik. Most pedig itt a várva várt leleplezés. A másik lány, akiről szintén sok lesifotó került elő, az Emma Smith (17). Információink szerint egy kertvárosi leányról van szó, azt azonban senki sem tudja hogyan keveredett össze a híres énekessel. Senki sem tudott kész tényekkel szolgálni a kapcsolatukról, de az interneten rengeteg fotó terjeng róluk, melyek alapján meggyőződéssel hihetjük, hogy valaha egy párt alkottak. A közvélemény nem nézte túl jó szemmel ezt a románcot, hisz ahogy a fotókon látszik (a London Eye-nál készültek - szerk.), nem jönnek ki túl jól. Többen aranyosnak tartják, viszont a rajongók véleménye az ő esetében is különböző.  A meglepő hír, hogy mostanában érkezett pár jelentés egy-egy szemtanútól, miszerint Emma Smith (17) kisasszonyt rengetegszer látják a One Direction másik énekese, Louis Tomlinson (21) társaságában. Vajon van köztük valami? Mindenki ezen töri a fejét, de nem tudhatjuk, hogy nem-e pletykákon alapuló dolgokról van szó. Mindenesetre az egyik előkelő vacsorán sikerült elcsípnünk Jessica Martinez (19) kisasszonyt, hogy nyilatkozzon ezzel kapcsolatban.

" Bevallom, sosem sikerült jól megismernem azt a lányt, mivel mindig elutasító volt velem. Igen, egy ideig együtt voltak Harry-vel, de az a lány semmit nem tudott megbecsülni és folyton zaklatta Harry-t, többek között a féltékenykedésével, pedig én csak barátkozni próbáltam vele. Sejtettem, hogy a rivaldafényben lenni számára új, ezért próbáltam segíteni neki, de mindig olyan lekezelően bánt velem. Mivel Harry és én már nagyon régóta barátok vagyunk, őszinte voltam vele és mindent elmondtam, ami bántott Emma-val kapcsolatban. Ez volt az oka, hogy szakítottak. Én nem akartam, hogy így végződjön, de azért van benne jó dolog is, hisz már a kezdetek óta odáig vagyok Harry-ért. Az pedig, hogy Louis Tomlinson-nal járkál mostanában... ne haragudjanak, de azt kell, hogy mondjam, hogy felháborító. Azt hiszem ilyen eset ez a jelenlegi is, amikor arról beszélhetünk, hogy valaki kihasználja, eszköznek tekinti a másikat. Ebben az esetben például a hírnévért. Nem tudom, hogy Harry iránt táplált-e valamilyen érzéseket, de nem sokat nézek ki ebből az Emma nevű lányból. Örülök, hogy Harry nem keveredett vele jobban össze, de azért remélem, hogy Louis sem fogja megjárni " - fejtette ki. " 

Szöveg: Lisa Dowell 

24.rész - Just Enjoy It

Remek. Most tört rám a pánik. Anya hazajön. Úgy kellesz majd tennem, mintha minden rendben lenne és minden a régi, holott közel sem lesz így. Ráadásul a fedősztorik kitalálásával is a nullán állok. Nem akarom, hogy sejtsen bármit is, mert csak az Isten tudja, hogy mi lenne a reakciója. Imádom őt, tényleg. Imádom, hogy eddigi életem során a kapcsolatunk felhőtlen volt, olyanok voltunk akár a legjobb barátnők, de mégis az anyám. Azokat a dolgokat nem szabad tudnia, melyek azalatt történtek, míg ő nem volt itthon. Régen azért ácsingóztam állandóan, hogy többet legyen velem... na most azért, hogy kevesebbet. Ez általában nem gond, mivel heteket, vagy párszor előfordult, hogy hónapokat töltött más országokban a szakmája miatt. Hála az égnek szereti a munkáját, szóval én nem bánom, hogyha beleveti magát... most meg különösen. Egy hetet simán kibírok, ha annyit tölt itthon, sőt talán még kettőt is. Egy valami akkor sem hagy nyugodni. Legutóbb, amikor beszéltem vele, akkor azt mondta, hogy van egy meglepetése számomra. Remélem valami olyan, aminek örülni fogok, vagy a hasznomra válik. Most úgy tűnik, mintha el akarnám taszítani magamtól, vagy éppen hasznot akarnék húzni abból, amit csinál. Pedig nem így van, csak hát... tudjátok milyenek az anyukák. Ha elmesélnék neki mindent, akkor vagy vinne magával mindenhová, vagy pedig már csak azért is velem maradna, hogy szemmel tartson. Na és ez az, ami a szemem előtt lebeg. Egyik oldala ennek az, hogy végre magára is odafigyel, a karrierjét építgeti, azt csinálja, amit szeret és nem azon rágódik, hogy mindenkinek megfeleljen. Hosszú idő után azt látom rajta, hogy boldog. Mióta apával elváltak azóta keresi az útját és most úgy érzem, hogy megtalálta. Az az önzőség, ha erről letaszítom, hogy inkább az én gondjaimmal foglalkozzon. A másik oldala az, hogy nagyon szeretek egyedül lenni, jót tesz az önállóság. Most bármit is csinálok az rám tartozik. És így talán a magánéletem is nyugodtabb... már amennyire annak mondható. De ezt úgy értem, hogyha az utóbbi időt figyelte volna, hogy kik járkálnak ki és be a házba... hát a szívbaj kerülgetné és kérdőre lennék vonva elég alaposan.

Az sms-t körülbelül tízszer olvastam el, majd a telefont behajítottam a táskába. Kulccsal bezártam a bejárati ajtót és beültem Louis autójába. Az arcomra biztos kiülhetett a megviseltség, hiszen Lou rögtön hozzám fordult.

- Mi a baj drágám? 

- Anya küldött egy üzenetet. Azt írta, hogy 3 nap múlva hazajön. Fogalmam sincs, hogy mi lesz itt, vagy mit fogok mondani. És ha már tud valamit? - gyötörtem magam újra és újra.

- Ez nem biztos. De hagyd abba. Megint előre rágörcsölsz a dolgokra. Majd lesz valahogy. Mondtam már, hogy itt vagyok veled, mindenben segítek, megoldunk mindent. Együtt - nyomatékosította az utolsó szavát. - Biztos örülne, ha bemutatnál neki engem - vigyorgott.

- Téged egyébként is imád - emeltem égnek a tekintetem egy mosoly kíséretében.

- Tényleg? - csendült fel Louis hangja.

- Csak el ne bízd magad - ütöttem rá finoman a combjára. Egyébként igaza van. Ráérek ezzel majd akkor foglalkozni, amikor eljön az ideje. Most inkább élvezhetném a pillanatot, ugyanis találkozom a One Direction többi tagjával! Ez a gondolat újra felpörgetett. Nagyon elkezdtem izgulni.

Louis kocsija lassan a háza elé gördült. Eltűnődtem a ház látványától. Gyönyörű és rendezett kert, elegáns kültér. Valahogy pajtásom személyisége alapján valami vadócabb külsőre számítottam, de kellemesen csalódtam. A zöld környezet nagyon tetszett. Tudom, hogy nagyon szereti a kint végezhető cselekvéseket, például a focit. Ez nem csoda, hisz fantasztikus focista.

- Nem értem, hogy mire fel ez a nagy ház, amikor állandóan úton vagytok - csodálkoztam. - Egyébként lenyűgöző.

- Hát... például bulikra. Egyelőre - mondta, mintha ez olyan természetes lenne. El sem hittem, hogy már ott vagyunk. A lábaim remegni kezdtek és ahogy Louis a combomra tette a kezét, ezt meg is érezte. - Minden rendben lesz. Tuti zabálni fognak - hagyott egy puszit a homlokomon, majd pedig kiszálltunk. Még mindig annyira hihetetlen ez az egész. De várjunk. Ha az egész banda itt lesz, akkor...

- Ööm... Harry..? - kérdeztem volna, de válaszával megint megelőzött.

- Ő nincs itt - nyugtatott meg, miközben egymás mellett sétáltunk a járdán felfelé, az ajtó felé. - Mondtam a srácoknak, hogy szóljanak neki is, de... de azt mondta, hogy más dolga van. Hát ha nem, hát nem - zárta le a dolgot.

- És a többiek tudnak arról, hogy mik zajlottak le az elmúlt időben? - próbáltam megtudakolni a szükséges információt.

- Liam mindent tud. Neki elmeséltem mindent, főleg ugye, hogy ő vigyázott Harry-re a buliban, aztán meg amikor próbánk volt és folyton téged hívogattalak... ő is aggódott érted és ő vetette fel ezt a bemutatásos meglepetés partyt. Niall és Zayn viszont nem tudom, hogy mennyit sejtenek a dolgok állásáról - húzta el a száját, majd a kulcsát úgy négyszer-ötször hangosan megzörgette a zárban. Ennél jobb jelzést ki sem lehetett volna találni. Óvatosan benyitottunk és Louis rögtön a villanykapcsolóhoz nyúlt, hogy fényt csiholjon. Mire ezt megtette, az említett három fiú ugrott fel azt ordítva, hogy: " meglepetéééés! ". Jesszus... már mióta erre vágytam és itt állok velük szemben. Mindannyiukra rámosolyogtam és Louis megkezdte a bemutatást.

- Srácok, ő itt Emma - karolta át a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit mintha az ötlött volna fel bennem, hogy most olyasfajta birtokló magatartást tanúsít. Mintha azt jelezné a srácoknak, hogy az övé vagyok és nem érthetnek hozzám egy ujjal sem. Persze, képletesen érve. Egyébként nem zavart, sőt inkább aranyosnak és hízelgőnek találtam. - Emm, ő itt Liam - vezetett oda a srác elé. Belenézve mélybarna szemeibe rögtön tudtam, hogy ő az, aki mindenkinek a legjobbat akarja, mindenkivel foglalkozik.

- Szia. Liam vagyok - mosolygott rám féloldalasan és egyből magához ölelt. - Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek. Annyit hallottam már rólad - szorított. Tudtam, hogy ő ilyen gondoskodó, mivel gyakran hallottam, hogy a zenekarban őt az " apukának " nevezik. Találó név, ő vigyázott a többiekre. De már nemcsak ezt gondoltam róla, hanem tényleg bebizonyosodott, hogy ő ilyen.

- Ő itt Niall - mutatott a szőke, kék szemű és felettébb aranyos fiúra. Miután kiszabadultam Liam szorításából, hozzá is odamentem. Épp egy tálca volt a kezében tele különféle süteményekkel és épp rágcsált valamit. Felmutatta az ujját egy perc türelmet kérve. Letette a tárgyat és gyorsan megtörölte a kezét.

- Örülök neked - adott egy-egy puszit az arcomra. - Nem vagy éhes? - ez volt az első kérdése.

Elnevettem magam és rögtön válaszoltam is neki. - De, farkaséhes vagyok - egyfajta elégedettség ült ki ettől a mondatomtól az arcára.

- Máris kedvellek - vigyorgott.

- Ez itt pedig Zayn - vitt tovább Louis.

Zayn épp a telefonját böngészte és csak egy pillantást vetett rám. - Szia! - intett nekem. Ebből kiindulva úgy éreztem, hogy ő lesz a legtávolságtartóbb velem szemben.

- Na mindenki a konyhába! Végre ehetünk! - mondta Niall türelmetlenül és már el is tűnt az említett helyiség irányába. A másik két srác is utána ment, kettesben hagyva így minket Louis-val.

- Remélem jól fogod érezni magad. Ki kell élveznünk ezt a három napot még - kacsintott és egy csókot nyomott a számra egy rövidebb pillanat erejéig. Majd kézen fogott és úgy indultunk mi is a konyhába. Az asztal jobbnál jobb ételekkel volt telepakolva, amiből Niall már jócskán falatozott. Louis-val mi is leültünk és enni kezdtünk.

Mikor mindenki jól lakott, a nappaliba indultunk. Zayn és Liam a fotelekben foglaltak helyet, míg a kanapén sorban Louis, mellette én, a másik oldalamon pedig Niall helyezkedett el.

A kis szőkeség átkarolt és kék szemével engem pásztázva szóra akart bírni. - Mesélj magadról valamit - mosolygott. Még egy szót sem szóltam, de rögtön jött a következő téma.

- Mióta vagytok együtt Harry-vel? Ő miért nem jött? Hogy-hogy Lou-val érkeztél? - ostromolt a kérdéseivel Zayn.

- Hát... egy hónapig voltunk - feleltem halkan.

- Mi az, hogy voltatok? - nézett rám Zayn döbbent arccal.

- Zayn! - szólt rá Liam. Hát igen... ő tudott mindent. Legalább az megnyugtatott, hogy ő nem ítélt el. Főleg azért, mert csak most kezdtem, leginkább az ő körükben furcsán érezni magam, hogy Harry-vel szakítottunk, de Louis-val járok-kelek. Félek, hogy a másik két fiú megbélyegez. Nem mintha nem lenne igazuk, csak... ők a bálványaim és ha már ők is rosszat gondolnak rólam, akkor... az biztos úgy van és onnantól én is úgy gondolkodnék magamról.

- Mi történt? - kérdezte Niall szinkronban.

- Srácok! - kiabált Louis ingerülten. - Hagyjátok már!

- Jó, ne haragudj Emma. Csak mint tudjátok, egy banda vagyunk, összetartunk, épp ezért szeretnénk mi is mindenről tudni - magyarázkodott Niall.

- Semmi gond, én megértem. Ha már ennyire őszinték vagyunk, akkor én meg attól rettegek, hogy ezek után undorodni fogtok tőlem, vagy megutáltok, mert Harry azért mégiscsak az egyik legjobb barátotok és... - sóhajtottam.

- Ne butáskodj. Nekünk is rengeteg hülyeségünk van és egyébként is, Harold elég bajkeverő. Aranyosnak látszol, meg kedves vagy velünk. Ez a lényeg - simogatott meg a szőkeség.

- Jó, de én akkor sem szeretném elmesélni. Helyettem akkor inkább Liam, ha vállalod... - néztem Niall tengerkék szemeibe bocsánatkérően, majd Liam-hez fordultam, aki beleegyezően bólintott. Részletesen elmesélte a sztorit és még én is meglepődtem, hogy mennyi mindent tud, de annál az volt az érdekesebb, hogy mennyi mindent jegyzett meg. Én Louis vállára hajtottam a fejem és úgy hallgattam a történetet, melyet amúgy is tudtam kívülről és melynek én vagyok a főszereplője. Mikor Liam befejezte a mondanivalóját rám nézett, én pedig eltátogtam neki azt, hogy " köszönöm ", mire ő mosolyogni kezdett és bólintott egyet. Jessica fenyegetéseiről azonban rajtam és Louis-n kívül már senki nem tudott. Azt hiszem, hogy jobb, ha ez egyelőre így is marad.

- Ez szomorú - görbült le a kis szőke manó szája. - Mi itt vagyunk neked. Bennünk is bízhatsz, fordulhatsz hozzánk, bármiben segítünk, ha tudunk - ölelt meg oldalról Niall.

- Tudod, Harry szereti a kalandokat. Romantikus személyiség, de nem az, aki meg tud ülni egy helyben, vagy éppen lekötni magát. Mi már megszoktuk. Lehet, hogy kicsit előrelátóbbnak kellett volna lenned - jelentette ki Zayn teljesen ridegen. És akkor most ti - mutatott rám és Louis-ra - együtt vagytok, vagy mi? - na ne.

Ez volt az a kérdés, amit nem vártam. Erre mégis mit lehet mondani? Az a baj, hogy nem tudom, hogy Louis mit gondol erről és nem tudok mit válaszolni. Kínos csend következett be körülbelül két percig, majd végül rászántam magam, hogy ránézzek Lou-ra, aki épp ugyanígy tett. Még mindig a téma hatása alatt álltunk és csak annyit tettük, hogy elnevettük magunkat... szerintem zavarunkban. Miután ezt a többiek figyelemmel kísérték, Niall rögtön elengedett engem és kettőnket nézve mosolygott.

- Na ugorjunk - törte meg Liam a szótlanságot. Azért jó volt, hogy ő mindent átérzett és tudott. Pedig ezt talán nem érthette, hogy bennünk mi folyik, vagy mit gondolunk, de egyből felismerte a dolgokat. Úgy viselkedett, mintha minden apró kis mozzanatot tudott volna, ami Louis és köztem valaha lejátszódott. Ez meg is nyugtatott, meg ijesztő is volt... Liam a zenelejátszó felé igyekezett és bekapcsolta a zenét, majd pedig egy videó játék meccsre hívta ki Louis-t, aki persze rögtön el is fogadta azt. Niall újra megcélozta a tálcákat, tányérokat, mert megint... vagy még mindig éhes volt.

- Sajnálom, de én ezzel nem tudok ilyen könnyen megbarátkozni - állt fel Zayn a fotelból. - Egyszerűen nem vagyok képes megérteni ezt a szerelmi háromszöget, ezért most inkább elmegyek. Sziasztok skacok! - sétált a kijárat felé. - Szia... Emma - halkult el fokozatosan a hangja, majd bezárta maga mögött az ajtót. Emiatt egy ideig újra csend honolt szerte a házban, csak a magnóban lejátszódó dallamok kísérték ezt az állapotot.

- Nem kedvel, ugye? - néztem összeráncolt szemöldökkel a társaságra.

- Csak fura neki a helyzet. Majd megszokja és közvetlenebb lesz, meglátod - próbált vigasztalni Liam. - Mint mindannyiunknak, a zenekarunk az első számára is és már nagyon összenőttünk, így mindannyiunkat szinte a testvéreinek tekint, így Harry-t is és félti. De reméljük, hogy sokat leszel velünk és még rengeteg időnk lesz arra, hogy összerázódjatok.

- Hát... sejtettem, hogy nem fog minden simán menni - sóhajtottam. Tudtam, hogy Zayn zárkózott, nehezen nyit mások felé és nehezen barátkozik. Nem azt kértem, hogy puszipajtások legyünk rögtön... de remélem Liam-nek igaza lesz.

Azon az estén még beszélgettünk egymással mind a négyen, mindenki mindenkivel, Niall kérésére társasoztunk és még egy kicsit táncoltunk is. Ezek a fiúk! Ezelőtt is fantasztikusnak hittem őket, na de ezek után... Kedvesek, viccesek, na és persze mindannyiuk dögös. Nem szoktam meg, hogy ennyi helyes pasi vesz körül. A buli nagyon jól alakult és nagyon boldog voltam, hogy ezt is átélhettem. Azért sajnáltam, hogy Zayn-nel így alakult az első találkozásom, de hátha elfogad majd idővel. Későn, körülbelül hajnali két-három órakor Louis vitt haza, aki ismét otthon maradt velem. Velem aludt... de ezt majd elmesélem.

A cifra hab a tortára azonban akkor jött, amikor a következő nap Lilly beállított. Nagyon örültem neki, nem ezzel volt a gond. A baj ott kezdődött, hogy nemcsak azzal a hírrel döbbentett le, amit el akart mondani, hanem azzal is, ami a várost járja. Hogy milyen információk terjednek a városban? Ezt én is abból az újságból tudtam meg, amelyben szerepelek.