24.rész - Just Enjoy It

Remek. Most tört rám a pánik. Anya hazajön. Úgy kellesz majd tennem, mintha minden rendben lenne és minden a régi, holott közel sem lesz így. Ráadásul a fedősztorik kitalálásával is a nullán állok. Nem akarom, hogy sejtsen bármit is, mert csak az Isten tudja, hogy mi lenne a reakciója. Imádom őt, tényleg. Imádom, hogy eddigi életem során a kapcsolatunk felhőtlen volt, olyanok voltunk akár a legjobb barátnők, de mégis az anyám. Azokat a dolgokat nem szabad tudnia, melyek azalatt történtek, míg ő nem volt itthon. Régen azért ácsingóztam állandóan, hogy többet legyen velem... na most azért, hogy kevesebbet. Ez általában nem gond, mivel heteket, vagy párszor előfordult, hogy hónapokat töltött más országokban a szakmája miatt. Hála az égnek szereti a munkáját, szóval én nem bánom, hogyha beleveti magát... most meg különösen. Egy hetet simán kibírok, ha annyit tölt itthon, sőt talán még kettőt is. Egy valami akkor sem hagy nyugodni. Legutóbb, amikor beszéltem vele, akkor azt mondta, hogy van egy meglepetése számomra. Remélem valami olyan, aminek örülni fogok, vagy a hasznomra válik. Most úgy tűnik, mintha el akarnám taszítani magamtól, vagy éppen hasznot akarnék húzni abból, amit csinál. Pedig nem így van, csak hát... tudjátok milyenek az anyukák. Ha elmesélnék neki mindent, akkor vagy vinne magával mindenhová, vagy pedig már csak azért is velem maradna, hogy szemmel tartson. Na és ez az, ami a szemem előtt lebeg. Egyik oldala ennek az, hogy végre magára is odafigyel, a karrierjét építgeti, azt csinálja, amit szeret és nem azon rágódik, hogy mindenkinek megfeleljen. Hosszú idő után azt látom rajta, hogy boldog. Mióta apával elváltak azóta keresi az útját és most úgy érzem, hogy megtalálta. Az az önzőség, ha erről letaszítom, hogy inkább az én gondjaimmal foglalkozzon. A másik oldala az, hogy nagyon szeretek egyedül lenni, jót tesz az önállóság. Most bármit is csinálok az rám tartozik. És így talán a magánéletem is nyugodtabb... már amennyire annak mondható. De ezt úgy értem, hogyha az utóbbi időt figyelte volna, hogy kik járkálnak ki és be a házba... hát a szívbaj kerülgetné és kérdőre lennék vonva elég alaposan.

Az sms-t körülbelül tízszer olvastam el, majd a telefont behajítottam a táskába. Kulccsal bezártam a bejárati ajtót és beültem Louis autójába. Az arcomra biztos kiülhetett a megviseltség, hiszen Lou rögtön hozzám fordult.

- Mi a baj drágám? 

- Anya küldött egy üzenetet. Azt írta, hogy 3 nap múlva hazajön. Fogalmam sincs, hogy mi lesz itt, vagy mit fogok mondani. És ha már tud valamit? - gyötörtem magam újra és újra.

- Ez nem biztos. De hagyd abba. Megint előre rágörcsölsz a dolgokra. Majd lesz valahogy. Mondtam már, hogy itt vagyok veled, mindenben segítek, megoldunk mindent. Együtt - nyomatékosította az utolsó szavát. - Biztos örülne, ha bemutatnál neki engem - vigyorgott.

- Téged egyébként is imád - emeltem égnek a tekintetem egy mosoly kíséretében.

- Tényleg? - csendült fel Louis hangja.

- Csak el ne bízd magad - ütöttem rá finoman a combjára. Egyébként igaza van. Ráérek ezzel majd akkor foglalkozni, amikor eljön az ideje. Most inkább élvezhetném a pillanatot, ugyanis találkozom a One Direction többi tagjával! Ez a gondolat újra felpörgetett. Nagyon elkezdtem izgulni.

Louis kocsija lassan a háza elé gördült. Eltűnődtem a ház látványától. Gyönyörű és rendezett kert, elegáns kültér. Valahogy pajtásom személyisége alapján valami vadócabb külsőre számítottam, de kellemesen csalódtam. A zöld környezet nagyon tetszett. Tudom, hogy nagyon szereti a kint végezhető cselekvéseket, például a focit. Ez nem csoda, hisz fantasztikus focista.

- Nem értem, hogy mire fel ez a nagy ház, amikor állandóan úton vagytok - csodálkoztam. - Egyébként lenyűgöző.

- Hát... például bulikra. Egyelőre - mondta, mintha ez olyan természetes lenne. El sem hittem, hogy már ott vagyunk. A lábaim remegni kezdtek és ahogy Louis a combomra tette a kezét, ezt meg is érezte. - Minden rendben lesz. Tuti zabálni fognak - hagyott egy puszit a homlokomon, majd pedig kiszálltunk. Még mindig annyira hihetetlen ez az egész. De várjunk. Ha az egész banda itt lesz, akkor...

- Ööm... Harry..? - kérdeztem volna, de válaszával megint megelőzött.

- Ő nincs itt - nyugtatott meg, miközben egymás mellett sétáltunk a járdán felfelé, az ajtó felé. - Mondtam a srácoknak, hogy szóljanak neki is, de... de azt mondta, hogy más dolga van. Hát ha nem, hát nem - zárta le a dolgot.

- És a többiek tudnak arról, hogy mik zajlottak le az elmúlt időben? - próbáltam megtudakolni a szükséges információt.

- Liam mindent tud. Neki elmeséltem mindent, főleg ugye, hogy ő vigyázott Harry-re a buliban, aztán meg amikor próbánk volt és folyton téged hívogattalak... ő is aggódott érted és ő vetette fel ezt a bemutatásos meglepetés partyt. Niall és Zayn viszont nem tudom, hogy mennyit sejtenek a dolgok állásáról - húzta el a száját, majd a kulcsát úgy négyszer-ötször hangosan megzörgette a zárban. Ennél jobb jelzést ki sem lehetett volna találni. Óvatosan benyitottunk és Louis rögtön a villanykapcsolóhoz nyúlt, hogy fényt csiholjon. Mire ezt megtette, az említett három fiú ugrott fel azt ordítva, hogy: " meglepetéééés! ". Jesszus... már mióta erre vágytam és itt állok velük szemben. Mindannyiukra rámosolyogtam és Louis megkezdte a bemutatást.

- Srácok, ő itt Emma - karolta át a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit mintha az ötlött volna fel bennem, hogy most olyasfajta birtokló magatartást tanúsít. Mintha azt jelezné a srácoknak, hogy az övé vagyok és nem érthetnek hozzám egy ujjal sem. Persze, képletesen érve. Egyébként nem zavart, sőt inkább aranyosnak és hízelgőnek találtam. - Emm, ő itt Liam - vezetett oda a srác elé. Belenézve mélybarna szemeibe rögtön tudtam, hogy ő az, aki mindenkinek a legjobbat akarja, mindenkivel foglalkozik.

- Szia. Liam vagyok - mosolygott rám féloldalasan és egyből magához ölelt. - Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek. Annyit hallottam már rólad - szorított. Tudtam, hogy ő ilyen gondoskodó, mivel gyakran hallottam, hogy a zenekarban őt az " apukának " nevezik. Találó név, ő vigyázott a többiekre. De már nemcsak ezt gondoltam róla, hanem tényleg bebizonyosodott, hogy ő ilyen.

- Ő itt Niall - mutatott a szőke, kék szemű és felettébb aranyos fiúra. Miután kiszabadultam Liam szorításából, hozzá is odamentem. Épp egy tálca volt a kezében tele különféle süteményekkel és épp rágcsált valamit. Felmutatta az ujját egy perc türelmet kérve. Letette a tárgyat és gyorsan megtörölte a kezét.

- Örülök neked - adott egy-egy puszit az arcomra. - Nem vagy éhes? - ez volt az első kérdése.

Elnevettem magam és rögtön válaszoltam is neki. - De, farkaséhes vagyok - egyfajta elégedettség ült ki ettől a mondatomtól az arcára.

- Máris kedvellek - vigyorgott.

- Ez itt pedig Zayn - vitt tovább Louis.

Zayn épp a telefonját böngészte és csak egy pillantást vetett rám. - Szia! - intett nekem. Ebből kiindulva úgy éreztem, hogy ő lesz a legtávolságtartóbb velem szemben.

- Na mindenki a konyhába! Végre ehetünk! - mondta Niall türelmetlenül és már el is tűnt az említett helyiség irányába. A másik két srác is utána ment, kettesben hagyva így minket Louis-val.

- Remélem jól fogod érezni magad. Ki kell élveznünk ezt a három napot még - kacsintott és egy csókot nyomott a számra egy rövidebb pillanat erejéig. Majd kézen fogott és úgy indultunk mi is a konyhába. Az asztal jobbnál jobb ételekkel volt telepakolva, amiből Niall már jócskán falatozott. Louis-val mi is leültünk és enni kezdtünk.

Mikor mindenki jól lakott, a nappaliba indultunk. Zayn és Liam a fotelekben foglaltak helyet, míg a kanapén sorban Louis, mellette én, a másik oldalamon pedig Niall helyezkedett el.

A kis szőkeség átkarolt és kék szemével engem pásztázva szóra akart bírni. - Mesélj magadról valamit - mosolygott. Még egy szót sem szóltam, de rögtön jött a következő téma.

- Mióta vagytok együtt Harry-vel? Ő miért nem jött? Hogy-hogy Lou-val érkeztél? - ostromolt a kérdéseivel Zayn.

- Hát... egy hónapig voltunk - feleltem halkan.

- Mi az, hogy voltatok? - nézett rám Zayn döbbent arccal.

- Zayn! - szólt rá Liam. Hát igen... ő tudott mindent. Legalább az megnyugtatott, hogy ő nem ítélt el. Főleg azért, mert csak most kezdtem, leginkább az ő körükben furcsán érezni magam, hogy Harry-vel szakítottunk, de Louis-val járok-kelek. Félek, hogy a másik két fiú megbélyegez. Nem mintha nem lenne igazuk, csak... ők a bálványaim és ha már ők is rosszat gondolnak rólam, akkor... az biztos úgy van és onnantól én is úgy gondolkodnék magamról.

- Mi történt? - kérdezte Niall szinkronban.

- Srácok! - kiabált Louis ingerülten. - Hagyjátok már!

- Jó, ne haragudj Emma. Csak mint tudjátok, egy banda vagyunk, összetartunk, épp ezért szeretnénk mi is mindenről tudni - magyarázkodott Niall.

- Semmi gond, én megértem. Ha már ennyire őszinték vagyunk, akkor én meg attól rettegek, hogy ezek után undorodni fogtok tőlem, vagy megutáltok, mert Harry azért mégiscsak az egyik legjobb barátotok és... - sóhajtottam.

- Ne butáskodj. Nekünk is rengeteg hülyeségünk van és egyébként is, Harold elég bajkeverő. Aranyosnak látszol, meg kedves vagy velünk. Ez a lényeg - simogatott meg a szőkeség.

- Jó, de én akkor sem szeretném elmesélni. Helyettem akkor inkább Liam, ha vállalod... - néztem Niall tengerkék szemeibe bocsánatkérően, majd Liam-hez fordultam, aki beleegyezően bólintott. Részletesen elmesélte a sztorit és még én is meglepődtem, hogy mennyi mindent tud, de annál az volt az érdekesebb, hogy mennyi mindent jegyzett meg. Én Louis vállára hajtottam a fejem és úgy hallgattam a történetet, melyet amúgy is tudtam kívülről és melynek én vagyok a főszereplője. Mikor Liam befejezte a mondanivalóját rám nézett, én pedig eltátogtam neki azt, hogy " köszönöm ", mire ő mosolyogni kezdett és bólintott egyet. Jessica fenyegetéseiről azonban rajtam és Louis-n kívül már senki nem tudott. Azt hiszem, hogy jobb, ha ez egyelőre így is marad.

- Ez szomorú - görbült le a kis szőke manó szája. - Mi itt vagyunk neked. Bennünk is bízhatsz, fordulhatsz hozzánk, bármiben segítünk, ha tudunk - ölelt meg oldalról Niall.

- Tudod, Harry szereti a kalandokat. Romantikus személyiség, de nem az, aki meg tud ülni egy helyben, vagy éppen lekötni magát. Mi már megszoktuk. Lehet, hogy kicsit előrelátóbbnak kellett volna lenned - jelentette ki Zayn teljesen ridegen. És akkor most ti - mutatott rám és Louis-ra - együtt vagytok, vagy mi? - na ne.

Ez volt az a kérdés, amit nem vártam. Erre mégis mit lehet mondani? Az a baj, hogy nem tudom, hogy Louis mit gondol erről és nem tudok mit válaszolni. Kínos csend következett be körülbelül két percig, majd végül rászántam magam, hogy ránézzek Lou-ra, aki épp ugyanígy tett. Még mindig a téma hatása alatt álltunk és csak annyit tettük, hogy elnevettük magunkat... szerintem zavarunkban. Miután ezt a többiek figyelemmel kísérték, Niall rögtön elengedett engem és kettőnket nézve mosolygott.

- Na ugorjunk - törte meg Liam a szótlanságot. Azért jó volt, hogy ő mindent átérzett és tudott. Pedig ezt talán nem érthette, hogy bennünk mi folyik, vagy mit gondolunk, de egyből felismerte a dolgokat. Úgy viselkedett, mintha minden apró kis mozzanatot tudott volna, ami Louis és köztem valaha lejátszódott. Ez meg is nyugtatott, meg ijesztő is volt... Liam a zenelejátszó felé igyekezett és bekapcsolta a zenét, majd pedig egy videó játék meccsre hívta ki Louis-t, aki persze rögtön el is fogadta azt. Niall újra megcélozta a tálcákat, tányérokat, mert megint... vagy még mindig éhes volt.

- Sajnálom, de én ezzel nem tudok ilyen könnyen megbarátkozni - állt fel Zayn a fotelból. - Egyszerűen nem vagyok képes megérteni ezt a szerelmi háromszöget, ezért most inkább elmegyek. Sziasztok skacok! - sétált a kijárat felé. - Szia... Emma - halkult el fokozatosan a hangja, majd bezárta maga mögött az ajtót. Emiatt egy ideig újra csend honolt szerte a házban, csak a magnóban lejátszódó dallamok kísérték ezt az állapotot.

- Nem kedvel, ugye? - néztem összeráncolt szemöldökkel a társaságra.

- Csak fura neki a helyzet. Majd megszokja és közvetlenebb lesz, meglátod - próbált vigasztalni Liam. - Mint mindannyiunknak, a zenekarunk az első számára is és már nagyon összenőttünk, így mindannyiunkat szinte a testvéreinek tekint, így Harry-t is és félti. De reméljük, hogy sokat leszel velünk és még rengeteg időnk lesz arra, hogy összerázódjatok.

- Hát... sejtettem, hogy nem fog minden simán menni - sóhajtottam. Tudtam, hogy Zayn zárkózott, nehezen nyit mások felé és nehezen barátkozik. Nem azt kértem, hogy puszipajtások legyünk rögtön... de remélem Liam-nek igaza lesz.

Azon az estén még beszélgettünk egymással mind a négyen, mindenki mindenkivel, Niall kérésére társasoztunk és még egy kicsit táncoltunk is. Ezek a fiúk! Ezelőtt is fantasztikusnak hittem őket, na de ezek után... Kedvesek, viccesek, na és persze mindannyiuk dögös. Nem szoktam meg, hogy ennyi helyes pasi vesz körül. A buli nagyon jól alakult és nagyon boldog voltam, hogy ezt is átélhettem. Azért sajnáltam, hogy Zayn-nel így alakult az első találkozásom, de hátha elfogad majd idővel. Későn, körülbelül hajnali két-három órakor Louis vitt haza, aki ismét otthon maradt velem. Velem aludt... de ezt majd elmesélem.

A cifra hab a tortára azonban akkor jött, amikor a következő nap Lilly beállított. Nagyon örültem neki, nem ezzel volt a gond. A baj ott kezdődött, hogy nemcsak azzal a hírrel döbbentett le, amit el akart mondani, hanem azzal is, ami a várost járja. Hogy milyen információk terjednek a városban? Ezt én is abból az újságból tudtam meg, amelyben szerepelek.