43.rész - Everything Has Begun With A Rose

Sziasztok Drágáim,

Jaj, már nagyon hiányoztatok. Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, de családi krízis van, és már sokszor nagyon kivagyok érzelmileg. Múlt héten pedig azért nem hoztam részt, mert a nyelvvizsga miatt hiányoztam a suliból és sokat kellett pótolni. Ne haragudjatok rám.♥

Köszönöm a 12(!) pipát és a sok kommentet. Rengeteg szeretettel halmoztok el, ami rám is fér. Nagyon hálás vagyok nektek, értetek, miattatok írok. Továbbá már elértem a 17.700+ látogatói szintet. Ez rengeteg! Köszönöm. Értetek mindenre képes vagyok, ti tartotok életben! Köszönöm, nagyon szeretlek titeket!♥

Ma alkottam meg az iromány nagy részét, és ma estére anyáék kikészítettek, szóval nem tudtam sokszor ellenőrizni, de remélem jó lesz és a színvonalnak megfelelő. Mivel múlt héten nem hoztam újabb részt, ezért most hosszabbat írtam és cselekményeset. Remélem tetszeni fog, majd írjatok véleményt! Nagyon igyekeztem. Szeretlek titeket!♥ Jó olvasást!

~Timi xx

Little Mix ~ Towers

Csukott szemmel élveztem, amint óvatosan, de mégis határozottan tart, ahogy minden lélegzetvételét érzem, ahogy kezeivel simogat. Azt hittem álmodom. Legszívesebben most azonnal össze-vissza csókolnám, ahol csak érem. Elmondanám neki őszintén és teljes egészében azt, hogy mit érzek, és hogy mit vált ki belőlem. De ezt most még nem tehetem. Nem rohanhatom le. Először meg kell tudnom mindent. Nyomoznom kell. Hozzásimultam és teljesen elvesztem a pillanatokban. Boldog voltam.

- Jól van már, elég - szakított szét minket Niall. - Ne különcködjetek már, mindenki ott beszélget, - mutatott a nappali irányába - ti meg itt egymásba vagytok olvadva - durcázott. - Gyere drágám - szólított fel engem, majd kézen fogott és maga után kezdett húzni. Én viszont kicsit hátrafordultam, Louis ujjait kerestem, és amint megtaláltam, az enyéimmel összekulcsoltam őket. Fantasztikus érzés volt újra végrehajtani ezt a mozdulatot vele. Így én pedig őt vonszoltam magam után. Mindannyian lehuppantunk a kanapéra és nevetgéltünk, sztorikat meséltünk. Jó időtöltés volt. Míg a fiúk egymás között viccelődtek valamin, addig Shannon kihívott engem a teraszra. Hirtelen azt hittem, hogy valami gond van, hisz komoly fejet vágott. Megrémültem.

- Mi a baj? - faggattam rögtön, amint kiértünk a nyitott helyiségbe és beleszagoltam a hideg levegőbe.

- Baj az nincs - mosolygott szélesen Shannon. - Csak... - sóhajtott, majd elvette tőlem a poharamat, és a sajátjával együtt letette a kis asztalkára mellettünk. - Csak meg szeretnék veled beszélni valamit - tette egyik kezét a vállamra.

- Hajrá - biztattam egy tapssal, mire egy aprót nevetett.

- Szóval, mivel tényleg te vagy a legjobb barátnőm, nem szeretnék semmi konfliktust, főleg egy fiú miatt - nézett rám szelíden. Tehát Harryről van szó. - Harry azt mondta, hogy ti egymás között már lerendeztétek, és hogy nem lenne belőle probléma... de akkor száz százalék, hogy nem haragudnál rám, ha...? - hagyta félbe a mondanivalóját, majd a korlátba kapaszkodott. Biztos izgult, amiért ezt most itt kell tisztáznunk. Nem értem miért ez a lelkiállapot. Ha ellenezném ezt, akkor egyenes ember módjára közöltem volna. Vagy ha nem, akkor úgyis látták volna rajtam. Ó Shannon, de aranyos vagy! - Akkor nem lenne ellenedre, ha Harry és én randiznánk? - hadarta el, majd a válaszomtól félve összeszorította a szemeit, és beleharapott az ajkába. Egyáltalán nem lepődtem meg, de melegséggel töltött el, hogy ennyire érdekli a véleményem. Ő egy igazi barátnő. A szemöldökömet felvonva, egy hatalmas mosollyal az arcomon vártam, hogy újra rám nézzen. Óvatosan tette ezt meg, viszont ezzel együtt türelmetlen is volt egyszerre.

- Már hogy lenne ellenemre?! Sőt, nagyon örülök neki. Szurkolok nektek - fogtam meg remegő kezeit. - Szerinted reggel miért tuszkoltalak a kocsiba pont mellé? Ja, a liftes incidensről ne is beszéljünk... - forgattam a szemem hitetlenkedésemben. - Meg egyébként is... tudod, hogy az én szerelmem másé - mondtam halkan, majd az üvegajtón egyenesen Louis-ra pillantottam.

- Remélem valahogy sikeretek lesz, és újra együtt lehettek.

- Én is. Bár egyre jobban azt érzem, hogy ez reménytelen. De most már nem adom fel - bólogattam, így a testbeszédemmel is kifejeztem egyetértésemet a szavaim iránt.

- Én pedig köszönöm! - ugrott nyakamba a barátnőm. - Köszönöm, köszönöm, imádlak! - puszilta meg az arcomat, majd az italát felkapva befelé indult. Hasonlóan akartam cselekedni, de még mielőtt beléphettem volna a szobába, Harry megállított és kifelé irányított. Ajj, na. Most meg ő akarja ezt megvitatni velem?!

- Emma - szólított meg.

- Harry, Shannonnal már megbeszéltem. Nincs semmi gond, nagyon örülök nektek, higgyétek már el! - emeltem fel a tenyeremet nevetve.

- Biztos? - kérdezett vissza.

- Igen, igen és igen! Ne aggódjatok már! Boldog lennék, ha nektek legalább sikerülne - veregettem meg a vállát, majd kortyoltam egyet a poharamban lévő folyadékból.

- Köszi - ölelt meg hirtelen és a hátamat simogatta. - És ha te már ilyen jó vagy hozzánk, akkor Louisval és veled kapcsolatban én is próbálok megtenni mindent - ajánlkozott, miután kibontakoztam az öleléséből, majd kacsintott egyet.

- Ugyan már. Amúgy én is köszönöm, de nem kell. Önerőből akarom... én csesztem el, nekem is kell jóvá tenni.

- Hát jó, tiszteletben tartom ezt, de ha mégis szükséged lenne rám, szólj - mosolyodott el halványan, majd ő is vissza akart térni a többiekhez, de a csuklója után kaptam és magam felé fordítottam. - Mi az?

- Kérlek vigyázz rá. Ne siessetek el semmit és ne titkolózzatok! - ezt a tanácsot adtam neki, ugyanis ezt az élettől én is megtanultam. Méghozzá elég keményen.

- Így lesz - bólintott egy aprót, majd a tolóajtón keresztül bement, és nem sokkal később én is ugyan ezt tettem. Épp, ahogy beléptem, Niall karjai fonódtak körém védelmezően.

- Úristen, jég hideg a bőröd. Át vagy fagyva, normális vagy? - rázta a fejét és még jobban magához szorított. - Várj, idehozom neked a pulcsimat - sietett el mellőlem.

- Itt az enyém - nyújtott át nekem Louis egy bordó belebújós ruhadarabot, amit azonnal felvettem. Ő ezt egy mosollyal nyugtázta. Na de akkorra Niall is visszaért és egy grimasszal értékelte azt, ami történt, míg ő nem volt itt és szúrósan nézett bandatársára. Ezután csatlakoztunk a többiekhez és az egész mindenség tőlünk volt hangos. Rengeteget nevettünk, eszegettünk és ittunk. Hiba volt, ugyanis ezek után már alig emlékszem valamire. Halvány emlékfoszlányaim vannak például olyasmiről, hogy kinevettek, mert valamit csináltam, de aztán szerintem elaludtam.

Reggel egy hatalmas, két személyes ágy kényelmében keltem, elviselhetetlen fejfájással. Egy kicsit forgolódtam még, majd nagy nehezen sikerült felülnöm. Az ujjaimmal masszírozni kezdtem a halántékomat, hátha enyhül a fájdalom, de semmi. Durcásan ütöttem egyet a takaróra, de ismét sikerült sebet okoznom magamnak. Valami megszúrt. Oldalra nézve pillantottam meg egy vörös rózsát egy kis cetlivel. Nem törődve a kibuggyanó véremmel, amit valószínűleg egy tüske okozott, azonnal felkaptam a két ajándékot, és a papírdarabon írtakat olvastam.

Jó reggelt, szépség! Remélem jól aludtál... és örülök, hogy itt vagy! :)

Mosolyogva futottam át a sorokat újra meg újra. Sajnos aláírás nem volt rajta. Úgy gondoltam, hogy Niall írta, ugyanis mostanában szokása, hogy " szépségemnek " hív. A fecnit a mellettem lévő éjjeliszekrényre tettem, majd a virággal a kezemben kimentem a szobából, egyenesen le a lépcsőn, hogy megköszönjem az ajándékot. Iszonyatosan lüktetett a fejem, de a boldogság, vagy az öröm kicsit enyhítette. Zaynen kívül már mindenki a nappaliban ült, és álmos kifejezéssel kísérték figyelemmel, amint leballagok hozzájuk. 

- Alvás közben Csipkerózsikává változtál? - tett Liam egy csípős megjegyzést nevetve, és a növényemre mutatott.

- Haha - grimaszoltam válaszul és nagy lendülettel indultam Niall felé, aki rögtön fel is állt és karjaiba zárt.

- Amúgy kitől kaptad? Honnan van? - szagolta meg a rózsát, miután megölelt. Hát ez jó, azt hittem tőle. Tehát tévedtem. Megilletődve simítottam végig a szirmokon, majd lopva Louisra pillantottam, aki az arcán széles mosollyal igyekezett a konyha felé. Shannon és Harry elvonultak, Niall lehuppant Liam mellé, Zayn és Perrie még az álmok útját járták, én pedig egy vázát kerestem a virágomnak, majd Louis mellé sétáltam.

- Segítek kaját csinálni, jó? - néztem mélyen a szemébe, ő pedig még mindig jó kedvűen bólintott. - Amúgy... - fogtam meg a csuklóját, így nem tudta tovább vajazni a kenyeret. Kérdően felém fordult, és minden bátorságom összeszedve kérdeztem rá, amire akartam. - Tőled kaptam? - mutattam a vízzel teli üvegpohárra, melyben a beszélgetés tárgya pihent. Louis akaratlanul is elvigyorodott, pedig próbálta visszafogni... elég ügyetlenül. Ennek ellenére egy szó sem jött ki a száján, de tekintete az enyémbe fúródott. Nem, nem rossz értelemben. Az enyémbe gabalyodott és egy percig azt hittem, hogy ő is ugyanazokra a dolgokra gondol, mint én. Ekkor határoztam el magam újra. - Beszélnünk kell - mondatom közben a hangom remegett, de meg kellett tennem. Nem lesz több olyan sztori az életemben, ami azzal kezdődik, hogy " mi lett volna, ha... ". 

- Jó ötlet - sóhajtott, majd megragadott és a fürdőszoba felé húzott. Az ajtót becsapva óvatosan a falnak lökött, és a fejem felett támaszkodott a kezeivel. A szívem hevesebben vert, alig vártam, hogy ajkaink találkozzanak. Még ha csak egy kis időre is, életbevágó lett volna. De egyelőre nem történt semmi. Az arca közel volt, de azt várta, hogy beszéljek.

- Louis... én... én ezt nem bírom - miközben azzal próbálkoztam, hogy normális szavakat tudjak kinyögni, egyik kezem a mellkasára szökött, a másik pedig a nyakára. - Hiányzol. Nem hiszem el, hogy nem emlékszel rám. Nem tudom elhinni! - csöppent le egy könnycsepp a szememből. - Szeretlek! Érted?! Szeretlek! - mondtam hangosabban, és egyáltalán nem voltam bizonytalan. Megérdemlem, ha most visszautasít, de ezt tudnia kell. Szeretem, mindennél jobban. És azt hiszem, úgy van, ahogy mondta. A távolság csak megerősítette a köteléket. Reakciója váratlan volt. Karjai a fejem felől leestek, majd a derekamat fogták körbe. Megcsókolt. Végre. Ajkai türelmetlenül falták az enyéimet. Ujjaimmal a haját túrtam, és libabőr lepte el a testem, főként akkor, mikor érintését közvetlenül a bőrömön éreztem. A pólóm alá benyúlt, úgy simogatott. Ha nem tartott volna, biztosan összecsuklottam volna már a tudattól is, hogy ez újra megtörténik. Minél közelebb akartam lenni hozzá, ezért annál szorosabban préseltem magam hozzá. Ezt észrevette, és eltávolodott tőlem. Mindketten hangosan lihegtünk, és amikor ez alábbhagyott, akkor szólalt meg.

- Azt hiszem, most már elmondhatom neked - adott egy puszit a homlokomra és még mielőtt elkezdte volna a magyarázkodást, miszerint ez az egész egy trükk volt, egy átverés, egy eszköz, hogy enyhüljön a fájdalma, vagy a többiek békén hagyják... vagy tudom is én, valaki berontott az ajtón. A legjobbkor. Eleanor volt az. 

- Louis! - viharzott be a fürdőbe boldogan, az említett fiú nevét kiabálva. Azonban mikor meglátta, hogy én is ott vagyok, és egymást öleljük, már lankadt a lelkesedése. Ennek következtében Louis azonnal elengedett, viszont egy szó sem jött ki a száján, én pedig elfojtott mosollyal kerültem ki a lányt, és hagytam kettesben őket. Nem akartam Louist egyedül hagyni, de ha a tekintettel ölni lehetne, Eleanor már az összes módot kipróbálta volna rajtam. Amint kiértem, Niall és Liam már javában falták befelé az eddig elkészített szendvicseket, viszont akkorra már Shannon és Harry, illetve Zayn és Perrie is ott ültek mellettük és kérdően néztek rám, amikor El és Lou kiabálását hallottuk. Mintha nem is látnám őket, utam a szobámba vezetett. Felérve rögtön levágódtam az ágyamra és felidéztem a történteket. Egyrészt rettentően örülök, másrészt viszont semmit sem értek. Louis úgy csókolt, ahogy régen, sőt... még több szenvedéllyel. Akkor mi a fenének van Eleanorral, ha így érez?! És biztos vagyok benne, hogy emlékszik. Ez száz százalék. 

- Minden rendben? - jött be Shannon kopogás nélkül és leült mellém. Megráztam a fejem, de utána bólintottam. Nem tudom mi a helyes válasz. - Na most melyik? - mosolygott rám biztatóan és előrehajolva a tekintetemet kereste. - Mi van? Mi történt Emm?

- Louis... szerintem tőle kaptam a rózsát - a hangom monoton volt és révetegen bámultam a plafont. 

- Ez komoly? - ujjongott.

- Sőt... meg akartam vele beszélni ezt az egészet. Egyáltalán nem hiszem el, hogy nem emlékszik rám. Ahogy megcsókolt... - fejtettem ki a problémámat egyre indulatosabban.

- Mi?! Megcsókolt?! - kiáltott fel Shannon örömében és felhúzott engem is ülő helyzetbe. - Hiszen egy csodálatos! Ez jelent valamit.

- Ja, csakhogy Eleanor megzavart minket és Louis nem tudta ezt az egészet megmagyarázni. Annyira nem értek semmit! Tegnap elküldte őt, és láttad hogy táncolt velem! Ilyen jeleket küld felém, de közben olyan érzésem van, hogy Eleanort is meg akarja tartani! Ez mi? - dühöngtem egyre hangosabban, amikor Perrie nyitott be.

- Csajok, nem baj, ha csatlakozom? - kérdezte kedvesen, mire beinvitáltuk. - Zayntől ismerem a történeteidet, és segíteni jöttem - remek. Remélem Perrie nem tart egy szánalmas libának. Tovább faggatott minket, és kénytelen voltam neki is elmesélni az érzéseimet. Nagyon aranyos egy lány, mindent meghallgatott. - Húha - fújta ki a levegőt, mikor befejeztem a mondandómat. - Ez nem könnyű eset, tényleg csak annyit tudok mondani, hogy várj. A reggeli ajándékod alapján is tanácsolhatom, hogy a türelem rózsát terem - poénkodott a célból, hogy felvidítson. - Meg tudlak érteni mind a hármótokat. Louis talált egy új barátnőt, amikor te elhagytad. Te nem tehettél semmit, őt akartad óvni azzal, hogy nem tájékoztattad. El pedig csak úgy belecsöppent ebbe. Nem pártolok senkit, mert nem lenne fair. Előbb-utóbb minden kiderül - simogatta meg a hátam vigasztalásul, majd megölelt. Nem sokkal később Zayn kukucskált be hozzánk.

- Emma, ne aggódj - intézett hozzám pár szót, és rám kacsintott. - Drágám, jönnél egy kicsit? - fordult a mellettem ülő szőke lányhoz, aki azonnal felállt, majd még egy biztató mosolyt villantva felénk kiment. 

- Igazuk van - helyeselt Shannon, miközben szorosan ölelgetett. - Minden megoldódik. Aminek meg kell történnie, az meg fog - nyugtatgatott, amikor újabb kopogás hallatszott az ajtó felől. Ezúttal Harry volt az. Milyen forgalmas ez a hely!

- Hékás, nem szomorkodni - guggolt le elénk és vicces hangon beszélve nevetésre késztetett minket. Úgy örülök, hogy itt vannak nekem a lányok és ezek a srácok. Annyira aranyos, hogy mindannyian így aggódnak értem.

Hamarosan elérkezett a délután, így Shanonnal pakolnunk kellett, hogy még időben hazaérjünk, és a családdal együtt elinduljunk a One Direction utolsó New York-i koncertjére. Miután a táskámba pakoltam a ruháimat, a cuccokat, amit elhoztam, illetve a reggeli cetlit, lebattyogtam a nappaliba. Már mindenki ott volt és csak rám vártak. Shan addigra már mindenkitől elköszönt, csak Harry kezét szorongatta még szüntelenül. A batyumat a földre dobva vetettem magam Zayn és Perrie karjai közé, Harrytől is öleléssel búcsúztam el, majd Niall következett. Miután megszorongatott, arra kért, hogy csináljak vele egy képet. Beleegyeztem.

- Úgy csináljuk, hogy én a kamerába nézek, te pedig az arcomra adsz egy puszit, jó? - utasított.

- Na neeeee! - hördült fel mindenki egyszerre, mintha valami bibi lenne ebben a dologban, de Niall csendre intette őket, én pedig engedelmeskedtem a parancsnak. Zayn tartotta a fényképezőgépet, és számolt visszafelé.

- 3, 2, 1! - ahogy megnyomta a gombot, hogy lekapja a pillanatot, Niall megfordította a fejét, és az arca helyett a szájára sikerült egy puszit adnom.

- Niall! - ugrottam hátra meglepődötten, viszont körülöttünk mindenki nevetett. - Most mi van?

- Ez az! Már másodjára sikerült ezt eljátszanom veled - táncolt örömében a szőkeség, én pedig összevont szemöldökkel álltam.

- Tegnap este ugyanezt csinálta veled, de gondolom nem emlékszel rá - karolt át Liam és megmagyarázta a helyzetet, és egy nagy sóhaj hagyta el a számat. Niallre mosolyogtam, aki még mindig ugrándozott. Liamhez fordultam és megöleltem, majd elengedve őt körbefordultam. Louist kerestem. - Ha Őt keresed, nincs itt - suttogott a fülembe Liam. - Eleanor elvitte magával valahová - nézett rám együttérzően. Jellemző. Köszi. Csalódottan indultam kifelé a lifthez, és még egy utolsó pillantást vetettem a csapatunkra, illetve a jól elsült közös képünkre Niallel. Ez a nap tuti örök emlék marad.

A srácok nem kísértek le minket, amit meg is értek. Mi is alig tudtunk kikászálódni a liftből és elhagyni az épületet az ott tolongó paparazzik, valamint a rajongók miatt. A fiúk már előkészítettek nekünk egy taxit és azzal úton voltunk hazafelé. A kocsi hátsó ülésén ülve Shannonnal megvitattuk ezt a partyt.

- És... hogy haladtok Harryvel? - kérdezősködtem.

- Nyugi, szépen lassan. Nem fogok semmit elsietni. Ő is azt mondta, hogy nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát, mint veled - karolt belém a barátnőm.

- Helyes - szögeztem le. Útközben még szó esett Louisról, de nem igazán tudtam újdonságokkal szolgálni.

- Láttam, hogy el voltál kenődve, hogy most nem volt ott - húzta el a száját Shan. Erre viszont már csak egy apró bólintással válaszoltam. Még mindig tehetetlennek éreztem magam El ellen. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán megéri-e őket szétszedni... meg különben is, milyen dolog már ez? Sosem kényszeríteném Louist arra, hogy válasszon, de vajon ha megtenné, akkor kit választana?! Ezen törtem a fejem, és észre sem vettem, hogy már otthon ülök egy meleg teát iszogatva. Anya aggódóan nézett rám, és megtörte az uralkodó csendet. 

- Ha attól felvidulsz, akkor vár rád a szobádban valami - állított fel és az említett helyiség felé kezdett tolni. Mikor beértem, Jake-et pillantottam meg, amint undorodva tanulmányoz valami kosárfélét. Közelebb mentem, hogy én is szemügyre vegyem. A kis kosár tele volt mindenféle csokival, bonbonnal és egyéb finomságokkal, a tetején pedig egy apró lapocska hevert. Azonnal felkaptam és kisajátítva, önzően kezdtem olvasni.

Ne haragudj a mai dolgok miatt. Ígérem hamarosan mindent tudni fogsz. - L xx

- Fogadok, hogy ez valamelyik haverod - forgatta a szemét Jake és lehuppant az ágyamra. Kirázott a hideg - jó értelemben - attól, hogy gondolt rám. Köszönöm Louis.

- Ne legyél már ilyen zsémbes - vetettem rá magam Jake-re, hogy kompenzáljam. Az utóbbi időben ugyanis nem bántam vele túl jól. Persze az még nem azt jelenti, hogy akarok is tőle valamit. Remélem előbb-utóbb megérti. A délután folyamán az egész családdal beszélgettünk, majd Nicket kivéve mindenki nekilátott a készülődésnek. Még Jake is, aki elvileg azért jön, hogy " ügyeljen rám ". 

Elérkezett az este, hamar meg is érkeztünk a helyszínre. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy anya volt a legizgatottabb. Főleg azért, mert korábban, amikor neki fangirlingeltem, akkor velem tartott. Mindig mondta, hogy Louis a kedvence. Hát, most találkozhat vele. Nem kellett sokat várni, a koncert elkezdődött. Néhány számot még anya és Jake is dúdolgattak. Na, úgy látszik Jake sem érzi olyan rosszul magát, mint " tervezte ". A srácok minden számot elénekeltek, így befejeződött az előadás. Miután lejöttek a színpadról, egyenesen hozzánk vezetett az útjuk. Mindegyikük bemutatkozott anyának és Jakenek, tehát mindenki megismert mindenkit. Szülőm szabályosan remegett, amikor arra került sor, hogy Louis egy-egy puszival köszöntse őt. Ezt a dolgot rettenetesen aranyosnak találtam. Most már legalább tudja, hogy én mit érzek mindig. Miután a fiúk végeztek a feladataikkal, lerendezték a rajongókat, továbbra is velünk maradtak. Shannon Harry-vel enyelgett, anya épp Liammel, Zaynnel és Niallel egyeztetett valamit, én pedig Louist kerestem. Nem tartott sokáig, és teljesült a kívánságom. Felém tartott egy halvány mosollyal, kezében a vörös rózsával, amit véletlenül a hotelban hagytam és épp a karját tárta ki, amibe készültem beleugrani, de nem így sült el. Helyettem újra Eleanor volt a karjaiban és az ÉN virágomat szagolgatta. Honnan került ide ez a lány? Megőrjít. Hát jó. Bekeményítek. Ha ő így, akkor én is így.

*2 hónappal később*

Jonas Brothers ~ Love Is On Its Way

A koncert után immár két hónap telt el. Anya azóta is azt az estét hajtogatja nekem, na meg Louist. A szokásos mondata az, hogy " most már megérti, hogy mit eszek rajta annyira ". Elég vicces. A fiúk Amerika után Ausztráliába mentek, de már október végére végeztek a turnéval. Most a családjaikkal, a hozzátartozóikkal vannak az otthonaikban. Mennyi minden történik velük! Nyáron mutatták be a róluk szóló filmjüket, két videoklipet forgattak, sőt... még egy újabb lemezzel is előálltak. Miután elváltunk tőlük, az őszi szünetünket élveztük, majd újra belevetettük magunkat a tanulásba. A szabadidőmet legfőképp Shannonnal és Jake-kel töltöttem, de emellett rengeteget skype-oltunk a fiúkkal. Sőt, olyan is volt, hogy suli után már rögtön hívtak minket a telefonunkon. Imádom őket. Ez így ment napról napra, hétről hétre. Jó módszer volt, legalább láthattuk őket. Shannonnak a legjobban Harry hiányzott, nekem pedig Louis. 

December második hetében járunk, már az első hó is leesett, kint már mínusz fokok jártak. Ekkor érkezett el számomra az idő, hogy Londonba repüljek, ugyanis a Karácsony elteltével, Szilveszter előttre iktatták be a tárgyalást Jessica ügyében. Az utolsó hetet kivettem a suliból, mindent gondosan összepakoltam és indultam. Mindenkitől elköszöntem, de örömömre szolgált, hogy Shannon jöhetett velem. Furcsa lesz, ez lesz életem első Karácsonya, amit nem anyával töltök. Hát, ennek is el kellett jönnie. Sőt, még a szülinapommal is ez a helyzet.

Londonba érve is érzékeltük, hogy hideg van, de sajnos még egy szem hó sem volt. Pedig milyen csodálatos is lett volna! A repülőről leszállva a srácok már értünk küldtek egy autót, ami Louis lakásához vitt minket. Mostanában ez lett az összes fiú menedékhelye. Lehet azért, mert akkora az a ház, hogy egy hadsereg is elférne benne! A járműből kiszállva rögtön kivettük a csomagjainkat és a bejárat felé siettünk. Annyira lehengerlő volt a látvány. Kívül is mindenhol díszek lógtak, világítás, az ajtón pedig koszorú. Imádom a Karácsonyt! Először Harry és Niall üdvözöltek minket, majd beérve már ott találtunk mindenkit. Békésen éldegéltünk egymás mellett, teltek a napok. Elérkezett december huszonnegyedike. Karácsony Szentestéje, illetve nem utolsó sorban Louis születésnapja. Méghozzá a huszonkettedik. Ezt a napot már előre elterveztem. Korán reggel felkeltem, hatalmas reggeli lakomát ütöttem össze, és még a rendelt torta is megérkezett. Megvártam, míg mindenki felkel. Még az ég is velem dolgozott össze, ugyanis Louis aludt a legtovább. Összecsődítettem a többieket, a reggelit és egy szülinapi muffint - égő gyertyával természetesen - egy tálcára tettem, és mindannyian egyszerre mentünk be az alvó Louis-hoz és az éneklésünkkel keltettük fel. Rögtön kipattant az ágyból és egy hatalmas vigyorral köszönte meg, amit érte tettünk. Aznap csak a banda, Louis családja, Eleanor, Shannon és én voltunk jelen a jeles ünnepen. Ma kivételesen nem viszálykodtam Ellel, inkább az egész társaság együtt ünnepelt és díszítette a fát. Sikerült megismernem Louis családját is. A testvérei is, és a szülei is kedvesek. Kitörő örömmel üdvözöltek, ami még jobbá tette a hangulatomat. Ez a nap is békességben és boldogságban telt. Louis családja a mai napon már letudták az ajándékaik átadását és elmentek. Én egy stílusos pulóvert kaptam tőlük, aminek nagyon örültem, Shannon pedig egy fotóalbumot. Annak ellenére, hogy sosem találkoztunk velük, csak most, pontosan eltalálták, hogy mi az, ami az ízlésünknek megfelelő. Milliószor megköszöntem nekik, és úgy látszik, hogy kedvelnek. Közösen pakoltunk el, és már mindenki nyugovóra tért. Liam barátnője, Sophia is megérkezett estére, csatlakozott a társasághoz. Neki is bemutatkoztunk és ő is elég szimpatikus. Fáradtan dőltem be az ágyamba, de így sem tudtam elaludni. Bántott a gondolat, hogy Eleanor itt van, méghozzá Louisval alszik, amikor nekem kellene ott lennem helyette. Elszomorodtam. Csak erre tudtam gondolni, de egy nesz zavart meg. Az ajtó nyikorgása. Felpattantam és Louis állt ott előttem a félhomályban, a kislámpa fényénél.

- Köszönöm, amit ma értem tettél - suttogott.

- Nem kell köszönnöd, a többiek is segítettek. És ez csak természetes - mosolyogtam és lehajtottam a fejem.

- Nem, komolyan. Elmondták, hogy te csináltad. Hogy korán keltél és megtervezted az egész napot - emelte fel az állam, és még szóra nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Helyette szorosan megölelt. Hosszú percekig csak ölelt, reméltem, hogy sosem enged el. De megtörtént. - Hálás vagyok tényleg, de most mennem kell, mert ha El felkel, és észreveszi, hogy nem vagyok mellette, baj lesz.

- Persze, Eleanor... - jegyeztem meg halkan. Marasztalni akartam, de már inkább nem. Féltem, hogy felesleges lenne. Csak elfordultam tőle és egy nagy levegőt vettem. Hallottam, ahogy sóhajt egyet és egy ideig hezitált, de aztán az ajtó záródott. Kiment. Könnyekkel az arcomon aludtam el, és épp ezért a másnap reggel is durcásan indult. Reggeli után következett az ajándékozás. Mi, lányok, a fiúktól leginkább ruhadarabokat és kiegészítőket kaptunk, ők pedig tőlünk mindenféle vicces dolgot, és persze ruhákat. Shannon tőlem a fényképezőjéhez kapott kiegészítőt, Perrie egy plüssmacit egy nyaklánccal, Sophiának pedig még az utolsó nap vásároltam, így egy fülbevalót adtam. És hogy ne legyek utálatos, Eleanor egy üvegből készült, díszített ékszertartóval lett gazdagabb, ő viszont engem kihagyott az ajándékozásból. De szerintem nem az a lényeg, jót mulattam a megszeppent arcán. A délután folyamán felhívtam anyáékat és Jake-et, illetve az ő családját is, hogy boldog Karácsonyt kívánjak. Hamar beesteledett, mi pedig Lou és El kivételével társasjátékoztunk. Elég jól szórakoztunk mindaddig, amíg az említett párt nem hallottuk veszekedni. Ordítozásuk az emeletről hozzánk is elért. Rövid idő múlva pedig Eleanor viharzott le, megállt előttünk és a kezében hordozta a tárgyat, amit tőlem kapott ajándékba.

- Elegem van belőled - kiáltott rám és földhöz vágta az üveget, ami millió darabra tört. - Biztos miattad veszekszik velem állandóan - sajnáltam őt. Most nem tettem semmit, de szégyelltem magam. Azt teszem vele, amit egyszer már én is átéltem. Utálom magam.

- Sajnálom - mondtam szaggatottan, de ő a szemét megforgatva és az ajtót becsapva hagyta el a házat. A történtek után mindenki jobbnak látta, ha egyedül hagynak. Felsepertem a szilánkokat és én is visszavonultam. Minden csendes volt. Szerintem senki nem értette mi folyik itt. Lefekvéshez készülődtem, holnap ugyanis az én születésnapom következik. December huszonhatodika... mindig izgatottan vártam ezt a napot, de nem most. Most egyáltalán nem voltam olyan hangulatban. 

Reggel, ahogy sejtettem engem is énekléssel keltettek fel. Olyannyira jól esett, hogy elsírtam magam. Félig örömömben, félig pedig a gondok miatt. Egész nap körülöttem ugráltak, lesték minden kívánságomat. Sikerült felvidítaniuk. Óránként hívott valaki, hol anyáék, hol Jake, vagy az ő családja... sőt még apám is. Meglepetésekkel teli mostanában az életem. 

Az elmúlt napok mindenkit kifárasztottak, így estére mindenki eltűnt. Egyedül én ültem kint a teraszon, és csodáltam a hóesést. Igen, pont a tizennyolcadik szülinapom volt a mai és pont ma esik a hó is. Mindig is imádtam a havat, és ezt az egész téli időszakot. Ennél már csak az lenne jobb, ha a hidegben valakihez hozzá is lehetne bújni. Épp, ahogy ezt kigondoltam, Louis jelent meg a küszöbön és leült mellém. Egy darabig szótlanul figyelte ő is a hópihéket, de aztán rákezdte.

- Jól érezted. Igen, emlékszem rád - sóhajtott, én pedig ráemeltem a tekintetem. Erre számítottam, de azért kicsit furcsa volt hallani. - Az egészet csak azért találtam ki, hogy a többiek békén hagyjanak. Untam már, hogy mindenki velem van elfoglalva. Persze, tök jó barátok, csak rossz, hogy nem tudtak normálisan kezelni. Egyedül akartam feldolgozni, hogy elmentél. Valahol megértettelek, de valahol nem. És akkor jöttek a pszichológussal. Jó ötletnek tűnt... - mindketten meggyötörten dőltünk hátra a padon, amikor felém hajolt és meleg ajkai felolvasztották a szívemet azzal, hogy egy apró puszit hagyott a számon. - Magamba fordultam, amikor elmentél. Te voltál minden reményem, és ami köztünk kialakult, az számomra az első ilyen komoly érzés volt. És eltűntél, ezzel együtt én is el akartam. Ezzel, hogy úgy tettem, hogy mindent elfelejtettem, könnyebb volt. És már kezdtem el is hinni, hogy minden rendben. És akkor visszatértél... amit magamba fojtottam, az minden visszajött. De ezúttal nehezebben kezeltem. Mielőtt kérdeznéd, egyáltalán nem haragszom rád - nevetett egy aprót. - Harry mindent elmesélt, és megbocsájtottam neki, illetve mindent megértetett velem. Ismerem a családi helyzetedet is, és szeretném, ha én lennék az, aki mindenen átsegít, érted? Veled akarok lenni - csókolt meg újra.

- És Eleanor? - nem lett volna szabad, de elrontottam a pillanatot.

- Kérlek most hagyjuk őt. Most csak te és én legyünk. Szökjünk el - állt fel és egy bőröndöt kapott elő. - Pakoltam bele cuccot neked is és magamnak is - vigyorgott és a táskát egy lendülettel bedobta a kocsi csomagtartójába, majd visszajött értem is, és felkapott az ölébe, úgy ültetett be az ülésre. 

- De holnapután tárgyalás - hitetlenkedtem. Igazából a szívem őrülten kapálózott, hogy ezt mondja és tényleg ez történik.

- Visszaérünk. De most ne gondolkozz. Csak én és te vagyunk - forrtunk össze újra egy csókban, majd miután beült mellém, rálépett a pedálra és megkezdődött az utunk. Nem tudtam hová, merre megyünk. De Ő, Louis, az ember, akit szeretek velem volt. Vele még a világ végére is elmennék.

Na, mi a véleményetek? Szerintetek hová mennek? Mit tippeltek, mi fog történni? :D Mi a véleményetek a többiekről?