13.rész - A Party Like This

Miután eldöntöttük, jobban mondva Harry eldöntötte, hogy bulizni megyünk, megettük a pizzánkat és viccelődtünk egy keveset. Helyesbítek: ők mondták a hülyeségeiket, én pedig csak nevettem, de már úgy, hogy a hasam is fájt és a könnyeim is záporoztak. Ezúttal örültem, hogy sírok, mert jókedvemben tettem. Hirtelen észbe kaptunk és észrevettük, hogy mennyire eltelt az idő, így készülődni mentünk. A srácok a szomszéd házba mentek át, én pedig zuhanyzáshoz készülődtem. Lefürödtem, fogat mostam, majd betestápolóztam magam, míg sem azt hallottam, hogy a nevemet kiáltják. Magamra csavartam egy törülközőt, a hajam pedig lazán csak úgy fel volt fogva és kisétáltam a fürdőből. Kiérve megálltam a lépcső tetején és elég szégyenlős lettem, amikor megláttam, hogy nemcsak Harry, de Louis is figyel lentről.

Elkaptam azonban azt a pillanatot, amikor mindketten egy-egy csibészes mosolyt láttattak az arcukon engem figyelve. Louis a másik percben ugyanezzel az arckifejezéssel oldalra fordult, gondoltam udvariasságból, én pedig a nem sokat takaró lépcsőkorlát mögé rejtőztem. Harry próbálta elfojtani a mosolyát és kicsit az látszott rajta, mintha gondolkodna, hogy mit is akart mondani.

- Ja.. ööm.. izé.. öö kész vagy?

- Hát hogyne! - vetettem oda. - Úgy nézek ki? - néztem rá komoly arccal. Nem vagyok az a két óráig készülős fajta lány, de ha már bulizni megyek, méghozzá velük, akkor meg kell adni a módját. A srácok felfogták, hogy ez azt jelenti, hogy még várniuk kell, így letelepedtek a tévé elé. Kicsit még figyeltem őket, hisz annyira aranyosak voltak és tetszett, hogy ilyen otthonosan mozognak itt, majd eltűntem a szobámban.

Maga az, hogy kiválasszam a ruhámat, körülbelül tíz percbe tellett, ha nem többe. A választásom végül egy virágos kis ruhára esett, amihez később kiválasztottam a táskát, a cipőt és az ékszereket, de előtte még a hajamat is és a sminkemet is meg kellett csinálnom. Az arcom melletti tincseket begöndörítettem, a többit egyenesen hagytam. Nem használtam sok festéket, csak egy kis szempillaspirált, hogy kiemelje kék szemeimet, illetve púdert és szájfényt. Lassan elkészültem, de a biztonság kedvéért még milliószor ellenőriztem magam a tükörben. Végre rászántam magam, hogy lemenjek, de a lépcsőn csak lassan mertem közlekedni, mert nem lett volna jó, ha lezakózom. Egyik fiú sem hallotta meg, hogy leértem, mert túlságosan belemélyültek a műsorba, míg " távol " voltam.

- Na milyen? - szólítottam meg őket hangosan és elkezdtem lassan körbefordulni.

- Hűűűűha.

- Osztom a véleményt! - mutatott Louis Harry-re, hogy kifejezze egyetértését az előbbi megszólalással kapcsolatban.

- Köszönöm. Remélem megérte várni - mosolyogtam és teljes elégedettség töltött el. Összeszedelőzködtünk és a kocsi felé vettük az irányt. Ösztönösen a hátsó ülés felé mentem minden ok nélkül és hagytam, hogy a fiúk elől üljenek. Az autóban zenét hallgattunk, ezzel készítettük elő a hangulatunkat a bulihoz. Louis néha úgy tett, mintha ő lenne azoknak a számoknak az énekese, ami éppen ment és emiatt ismét nevetésben törtem ki. A reakciómat inkább hallva, mint látva, folytatta a parodizálást addig, míg odaértünk a clubhoz. Társaim gyorsan kiszálltak, kinyitották nekem a kocsiajtót és kisegítettek. Egyszerre mindketten felém nyújtották a karjaikat, én pedig mindkettejükbe belekaroltam és nagy vidáman sétáltunk a bejárat felé. Mikor a tömeg odabent megpillantotta Harry-t és Louis-t, hatalmas sikongatás, hangzavar tört ki. Jó néhány rajongó jött oda, kért aláírást, fényképezkedett és a legtöbbjük az én nevemet is tudta. Valakik örültek nekem és az arcomba tolták a kamerájukat, míg mások szemében az utálatot, vagy a megvetést véltem felfedezni. Azonban nem bírtam sokáig a nagy tömeget, alig kaptam levegőt, ezért megpróbáltam kiszabadulni a sok emberből álló gyűrűből. A fiúktól távolabb mentem és leültem egy bárszékre. Egy pár rajongó odajött néhány percre beszélgetni hozzám, szerencsére az aranyosabbik fajtából. Kísérőim pedig még mindig el voltak foglalva, és egy-egy bocsánatkérő pillantást is megejtettek felém. Egyedül ültem és hogy elfoglaljam magam valamivel, rendeltem egy kólát. Épp, ahogy megkaptam, egy szőke lány ült le mellém és hozzám fordult.

- Szia. Csinos a ruhád. 

- Szia. Köszönöm! - mosolyogtam.

- Egyébként te vagy Emma, igaz? - válaszul bólintottam. - Harry-vel és Louis-val jöttél, ugye? És Harry barátnője vagy, nemde?

- De.. de igen. Miért kérdezed? - néztem kicsit furcsán a hirtelen rám zúdított kérdések miatt.

- Hát tudod.. szép vagy, meg aranyos, de nem érdemled meg Harry-t és egyébként is... túl kevés vagy te hozzá. Csak a hírnevére pályázol, nem is érdekel téged. Látszik rajtad - hagyták el a szavak a száját. Pont belekortyoltam a kólámba, amikor meghallottam, hogy mit mond és majdnem megfulladtam. Köhögni kezdtem. - Fáj az igazság? Sokkal jobbat érdemel nálad. Olyat, aki nem teszi ki veszélynek a saját hibája miatt - na bumm, tessék, bele a közepébe. Rossz volt ezeket a dolgokat hallani, holott rég próbáltam volna a fájó emlékeket odébb söpörni, de tudtam, hogy a kórházi incidensre utal. - Tudod már, hogy mire gondolok, mi? Adok egy tanácsot: szállj le róla és kopj le. Senki nem kíváncsi rád!

- Mégis ki vagy te, hogy így beszélj velem? Nem is ismersz - fakadtam ki. Ezt a lányt a kinézetével és a megnyilvánulásával a gonosz pom-pom lányokhoz tudtam volna hasonlítani a filmekből. A hollywood-i történetekben azonban a gonosz mindig megkapja méltó büntetését, a jó szereplőnek pedig Happy End jár. De ez most a valóság...

- Nem is akarlak. Pff.. - villantott egy gúnyos mosolyt és a szemét forgatta, majd elment, mintha mi sem történt volna. Köpni, nyelni nem tudtam. Mégis mi volt ez? Ez is talán egy jel? De nem tudtam tovább gondolkodni, mert a srácok odajöttek. Körülbelül negyven-ötven percbe telt, mire elszabadultak, de legalább már mellettem voltak. A titokzatos lányt azonban nem akartam felhozni.

- Fúú - sóhajtott Harry. - Hozok valami innivalót. Nagyon melegem lett.

- Köszi! - kiáltottuk neki. - Emma, mit akart tőled Jessica? - fordult hozzám Louis.

- Hogy ki? 

- Jaj, akivel az előbb beszélgettél. Ő Jessica. Mit akart? - sürgette a választ.

- Hát.. először kedves volt, aztán meg olyan volt, mintha megfenyegetett volna - válaszoltam halkan.

- Ezt nem hiszem el! Még most sem képes békén hagyni? - idegeskedett.

- Mi? - kaptam el a karját.

- Ajj.. nem tudom, hogy elmondjam-e, de.. ő Harry előző " barátnője " - mutatott idézőjeleket az ujjaival. - Úgy értem, hogy senki nem tudott róla, csak mi a bandában. Harry azt akarta, hogy így is maradjon, de Jessica-nak ez nem tetszett, ezért minden minden nyilvános eseményen megjelent. Végül valahogy sikerült a kilétét tisztáznunk a sajtó előtt. Tudom, hogy ezt múltkor nem mondtam el, de.. mióta megtörtént, azóta idegesít. Akaratos volt és biztos vagyok benne, hogy csak a pénzre, az ajándékokra hajtott. Én csak.. én azt akartam, hogy a legjobb barátom boldog legyen. Egy idő után azonban Jess követelőző lett és úgy rángatta Harry-t, akárcsak egy bábut, ő pedig észre sem vette, mert.. mert beleszeretett, bár fogalmam sincs hogyan, vagy miért. Ez a lány maga volt a gonoszság. Úgy értem, hogy Harry-t ellenünk hangolta, így ő elhanyagolta a bandát, összeveszett velünk és... ez a lány arra is képes volt, hogy aljas dolgokat csináljon, melyeket később ránk fogott. Kezdetben megpróbáltam jól viszonyulni hozzá, hátha kiderül, hogy van benne jó is, de hiába. Végül arra szántam magam, hogy beszéljek Harry-vel, hisz csak a legjobb barátja vagyok és hátha hisz nekem. Először mondhattam akármit, nem érdekelte, elviharzott, de a rá következő napon visszajött. Végighallgatott és elmondta, hogy miután beszéltem vele ő is átgondolta a dolgokat, és már nem vakítja el a rózsaszín köd, illetve azt is, hogy aznap este már teljesen máshogy látta azt a lányt. Mikor mindenről kitálaltam szép nyugodtan, akkor kicsit magába roskadt ugyan, de aznap este szakított vele és beismerte, hogy igazam volt és sajnálja, hogy nem hitt a bandának, a legjobb barátainak. Nos, azóta utál engem Jessica és azóta is azon van, hogy miként álljon bosszút és hogy hódítsa vissza Harry-t, mert gondolom hiányoznak neki a drága ajándékok és az, hogy bármit megkapott, mert az ujja köré tudta csavarni a mi kis göndörünket. Arra kérlek, hogy ne hagyd magad! Megoldjuk a dolgokat valahogy! - ölelt meg. Miután befejezte a múlt feltárását, elindult, hogy segítsen Harry-nek az italok elhozásában és kifizetésében. Még csak két lépéssel volt távolabb tőlem, amikor mindketten arra lettünk figyelmesek, hogy az imént említett szőke lány közeledik felém. Louis-nak nem is kellett több, újra mellettem kötött ki.

- Jó újra látni téged - mosolygott aljasan Louis-ra, aki szorosan állt mellettem. Olyasfajta védelmező pózban volt, ami Jessica-nak is feltűnt. - Nem tán egymásra talált a két kis féreg? Mi van, már Harry nem is elég? El foglak titeket taposni, tönkre foglak tenni! Még ha téged nem is tudlak - mutatott Louis-ra - téged biztosan - bökött meg engem. - Utoljára mondom, hogy hagyd békén, Harry Styles csak az enyém, senki másé nem lehet! Az utolsó figyelmeztetésemet hallottad! Úgy látom, hogy az elmúlt napok eseményei még nem voltak elegendők a számodra. Jobb lenne, ha megfogadnád a tanácsokat, amiket mostanában naponta kapsz - kacsintott. Vajon mit ért előző napok alatt? És vajon honnan tud mindenről? Csak marcangolni tudtam magam. - Látom, hogy tudod mire gondolok. Jobb lenne intézkedni, nem gondolod? A helyedben sietnék. A végén még történik valami...