Fantasztikus érzés kerített hatalmába, amikor reggel kinyitva a szememet Harry mellett ébredtem. Még mélyen aludt és rettentően édesen szuszogott. Megpróbáltam halkan kikelni az ágyból és a fürdőszoba felé slattyogni. Mosolyogva gondoltam vissza a tegnapi eseményekre. Innentől biztos voltam benne, hogy joggal mondhatom, hogy Harry Styles barátnője vagyok. Beérve a fürdőbe felöltöztem és megmostam az arcom, majd ahogy törölköztem egy óvatlan mozdulattal lelöktem a fogkefetartót a csap széléről. Egy hangosabb puffanással érkezett a földre és csak remélni tudtam, hogy nem ébresztette fel Harry-t. Felvettem, majd visszatettem óvatosan a helyére. Elindultam az emeleten, hogy megkeressem a cicámat, de hiába jártam végig a helyiségeket, sehol sem volt. Mielőtt lementem volna, hogy tovább folytassam a keresését, előtte visszamentem a szobámba, hogy megnézzem a hálótársamat. Mikor beértem, Harry-t már ébren találtam, méghozzá nem is volt egyedül. Whisker ott feküdt mellette és dorombolt neki. Hihetetlenül cukik voltak és most már nem is kellett felkutatnom a cicámat. Életem két, mondhatni legfontosabb férfija az ágyamban feküdt.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - Megyek és csinálok reggelit, rendben?
- Pusziii?! - kiáltotta hercegem eléggé álmos hanggal. Visszamentem az ágyhoz, feltérdeltem és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára, ő pedig a derekamat megfogva magához húzott.
- Naaaa.. engedj, hagy menjek és csináljam meg a kaját - nevettem, miközben össze-vissza puszilgatott, a kiscicám pedig bemászott közénk. - Nézd csak, hogy furakszik!
- Hát megértem - simogatta meg.
- Mit szólsz ahhoz, ha most te kóstolod meg az én palacsintámat? - néztem rá felemelt szemöldökkel.
- Alig várom! - mondta még mindig álmos hangon, én pedig egy újabb puszit nyomtam az arcára, majd a boldogságtól szökdécselve jutottam le a földszintre, hogy valami ehetőt készítsek. Körülbelül egy fél, vagy háromnegyed óra múlva már el is készült a reggelink és már Harry is összeszedte magát, így asztalhoz ültünk. Úgy vettem észre, hogy ízlik neki az étel, mivel csak úgy habzsolta befelé és pár perc alatt el is tüntette. A hasára tette a kezét és elkezdte simogatni jelezve, hogy jól lakott, én pedig csak egy mosollyal válaszoltam. Befejezvén az étkezést pakolni kezdtem, míg Harry a nappaliban tévézett, mikor valaki hangosan kopogni, szinte dörömbölni kezdett a bejárati ajtón. Abbahagytam a mosogatást és az ajtó felé vettem az irányt, Hercegem pedig követett. Kinyitva az ajtót nem akartam hinni a szememnek.
- Louis.. te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődötten, bár örültem neki. Reméltem, hogy ez az újabb találkozás talán megadja a löketet, hogy jobb kapcsolatot alakítsunk ki... de tévedtem.
- Neked is szia. Harry itt van? - nézett a hátam mögé és engem odébb tolva Harry-hez sietett. - Mégis mit művelsz itt? Ha hívlak nem veszed fel, kereslek a lakásodon, de ott sem vagy... - fordult hátra hozzám, szemöldökeit összeráncolta és megrázta a fejét. - Örülnék, ha nem csak rá, hanem a barátaidra is jutna időd. Mondd, mikor gondoltál utoljára a bandára, vagy mikor tettél valamit értünk, vagy az érdekünkben? - legyintette meg a kezét és nem is érdekelte, hogy ott vagyok és minden szavát hallom. Sosem akartam rosszat feltételezni róla, nem is tudtam volna, de most kicsit úgy éreztem, hogy szándékosan teszi.
- Tényleg minden idődet azzal töltöd, hogy azon gondolkodsz, hogy nekem mit kéne tennem? Kérlek Louis, nem akarok összeveszni veled, de barátkozz meg a helyzettel, mert szeretem Emma-t - meghallva ezeket a szavakat Harry szájából melegséggel töltött el és nagyon jól esett, habár Louis csak a szemét forgatta.
- Tudod mit? Ma úgyis a te stúdiós anyagodat kell felvennünk. Gyere velem, elviszlek, eltöltünk pár pasis órát és hazahozlak - javasolta a vendégünk, Harry pedig beleegyezően bólintott és elment, hogy magára vegyen valami utcai ruhát. Addig én a földszinten próbáltam puhítani Louis-t.
- Nem kérsz valamit?
- Nem kell kedvesnek lenned hozzám. Nem kedvellek, te sem kedvelsz. Maradjunk ennyiben - mondta hűvösen.
- Egy: ki mondta, hogy nem kedvellek? Kettő: mi bajod velem, hogy ilyen vagy? Nem tettem ellened semmit. Próbálok jóban lenni veled, de te már csak azért is ellenállsz - fakadtam ki. - Kezdem azt hinni, hogy direkt csinálod. Harry-vel vagyok... miért fáj ez ennyire?
- Ahaaaa... szóval most te azt hiszed, hogy te lettél Mr. Styles barátnője - nevetett gúnyosan, én pedig összefontam magam előtt a karjaim, felvontam a szemöldököm és csak kérdőn néztem rá. - Tudod hány embernek mondta, hogy így meg úgy szeretlek? Pont te leszel az, aki mellett elidőz? Hát kétlem!
- De én hiszem... - kezdtem volna a mondandómat, amikor Harry jött lefelé a lépcsőn, és inkább nem folytattam. Búcsúzóul egy csókot kaptam a számra a Hercegemtől, míg Louis hátrébb maradva csak annyit súgott oda, hogy:
- Még megbeszéljük... - és elmentek.
Dühösen, értetlenül és kissé megalázottnak éreztem magam. Mégis mit képzel? Sosem hittem volna, hogy a felszín alatt ilyen... ilyen... nem is tudom milyen jelzőt használjak rá! Mérges voltam, de úgy döntöttem, hogy elterelem a figyelmemet. Kitakarítottam, olvastam és hasonló dolgokkal töltöttem az időmet, míg valaki csengetett. Megint Louis volt az és ahogy ajtót nyitottam szinte betört a házba, és dühösen, nagy léptekkel ment a nappaliba.
- Elegem van belőled. Olyan sokat képzelsz magadról. Csak úgy beszállsz az életünkbe és úgy gondolod, hogy bármit tehetsz? - förmedt rám rögtön.
- Azért jöttél, hogy ezt elmond? Köszönöm, elég volt a délelőtti előadásod erről. Ha csak ennyit akarsz, akkor tudod, hogy merre találsz ki - vágtam vissza most már hasonló stílusban, mint amilyen ő volt velem szemben és bevallom, hogy jól esett.
Louis kicsit meglepetten, de továbbra is keményen nézett rám. - Hagyd békén Harry-t. Hagyd el és én is békén hagylak - fenyegetett. - Meg akarom óvni őt az ilyenektől, mint te.
- Milyenektől akarod megóvni? Szerinted milyen vagyok? Tudod mit... inkább nem is akarom tudni. De csak azért, hogy neked jobb legyen nem fogom elhagyni Harry-t. Szeretem, és ő is engem. Már elmondtuk - kiabáltam, hisz a düh olyan mértékig fokozódott fel bennem, hogy így készült kitörni.
- Jó. Akkor számolj a következményekkel - nyitotta ki az ajtót és ahogy kilépett rajta, olyan lendülettel be is csapta. A falak szinte beleremegtek a csapódásba és nem bírtam tovább.
Nagyon fájtak a szavai és nem tudtam mást, csak sírni. Ott ültem a ház közepén és sírtam. Mondhatni az egész délutánt a padlón töltöttem. A szemeim és az arcom már égtek és hiába gondolkodtam valamilyen megoldáson, ami mindenkinek jó, de hiába. NINCS.
Már este kilenc felé járt az idő és erőt vettem magamon, hogy felálljak a szinte már kényelmesnek tűnő földről. A fürdőszoba felé igyekeztem és belenézve a tükörbe csak két bazi nagy piros szemből állt az arcom. Eldöntöttem hát, hogy lezuhanyzom, hátha lenyugtat, vagy jobb kedvre derít és így is lett. A víz felfrissített és nem éreztem már olyan súlyosnak a dolgokat, mint előtte, habár továbbra sem volt kedvem semmihez. Sem enni, sem olvasni, sem aludni, így tévéztem. Épp a kedvenc sorozatom ment az MTV-n, azzal szórakoztattam magam, de közben egyre inkább ideges lettem és aggódtam. Harry még nem jött haza, de arra gondoltam, hogy még a srácokkal szórakozik valahol. Hajnali háromig néztem a tévét, közben nassoltam egy kicsit, végül elhatároztam, hogy aludni megyek. A mobilomat nézegettem, próbáltam felhívni a szerelmemet, de nem vette fel. Elég elkenődötten feküdtem be az ágyba, de az eszem teljesen máshol járt. Végigpörgött előttem ez az egész nap és összegezve nem sikerült túl jól. Egy órán keresztül csak forgolódtam emiatt, folyamatosan az órát, vagy pedig a telefonom kijelzőjét bámultam, mikor az megcsörrent. Ismeretlen számról hívtak és habár nem kellett volna felvennem, mégis megtettem.
- Halló. Emma-val beszélek? - hallottam egy eltorzított hangot.
- Igen, de te ki vagy? - kérdeztem és próbáltam visszafojtani az ijedtségemet.
- Az nem fontos. Azért hívlak, mert valamit tudnod kell - egyre jobban féltem. Nem tudtam, hogy mit tegyek, kivel beszélek és mit akar mondani. - Nem te vagy az egyetlen lány Harry Styles életében. És még valami: LÉGY ÓVATOS.
Ezek a szavak hallatán megborzongtam. Mi történik itt? Miért fenyegetnek? Miért csinálják ezt velem? - Mégis ho-hogy érti e-ezt? - kérdeztem remegő hangon, de nem érkezett válasz. - Halló?! Halló?! - kiáltoztam kétségbeesetten...
Basszus... Ááá én is beparáztam:s Szegény Emm nem tudom mivel érdemelte ki ezt a viselkedést amit Lou tanusít iránta. És ez a fenyegetés fogadok, hogy az ő műve! Hjaaj kedves Lou ne legyél féltékeny:c És ezek a célozgatások, meg a befejezés. Borzasztó, hogy ilyen kétségek között hagysz): Na de nagyon nagyon várom a következőt, és csodálatsoan írsz!
VálaszTörlésWith love: L.xx