1.rész - Knowing You

Édesanyámmal nemrég költöztünk Londonba a munkája miatt. Egy kertvárosban telepedtünk le, egy nem túl nagy, de nem is kicsi házban.

Sokszor vagyok egyedül, hisz rengeteget kell dolgoznia, illetve össze-vissza utazgatnia... ilyen az orvosi szakma. Szerettem egyedül lenni, így mindig azt tehettem, amit csak akarok. Volt egy szokásos napirendem: felkelés után megreggeliztem, felöltöztem, kimentem a postáért, majd bent olvasgattam, zenét hallgattam, tévéztem és néhanapján átjött a legjobb barátnőm is. Ideköltözésünk óta nem ismertem túl sok mindenkit, leginkább csak Lilly-t, de miután összebarátkoztunk, elköltöztek a város másik végébe, így csak ritkán találkoztunk.

Nos, így teltek a napok, anya éppen Portugáliában volt egy konferencián. Körülbelül este hét óra lehetett, már az ég sötétedett, én pedig egyedül bömböltettem a rádiót, míg sem csengettek. Kikapcsoltam a zenét és ajtót nyitottam. Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem...

- Bocsi, de mégis meddig akarsz még ilyen hangerőn bulizni? A haverjaimmal mozis estét tartanánk, de melletted hogy? - förmedt rám a srác.

- Ne haragudjatok, egy szavadba kerül és kész. Nem kell így felkapni a vizet - mosolyogtam.

- Jaj, kérlek bocsáss meg - sóhajtotta. - Csak fárasztó napom volt és szeretném kiengedni a gőzt. Egyébként szia, Harry vagyok - engedett ki egy fáradt mosolyt, miközben kezet nyújtott.

Mintha nem tudnám - gondoltam magamban. - Én pedig Emma. Örülök, hogy találkoztunk.

- Akkor, ha nem haragszol megyek. Remélem még találkozunk - intett, majd elment.

- Úristen, nem hiszem el! Harry Styles mellettem lakik! Ráadásul be is mutatkoztunk... ilyen nincs! Biztosan álmodom - bezártam az ajtót, majd ordítottam és ugráltam a lakásban. - Muszáj felhívnom Lillyt!

Előkaptam a telóm és benyomtam a gombot, hisz Lilly gyors híváson volt. Két csöngésen belül fel is vette.

- Szia Emm. Mi újság? - szólt bele a barátnőm.

- Lilly.. Lilly nem fogod el hinni, amit most fogok mondani! Olyan hihetetlen, én is alig fogtam fel - kiabáltam a telefonba.

- Hát mondjad már, ne csigázz! - hallottam izgatott hangját.

- Képzeld el, az imént ki állt az ajtómban és kivel beszélgettem pár mondatot..?! Harry Styles-szel.. a One Direction-ből! El tudod hinni? Nem térek magamhoz, a kezem remeg, nem tudok lenyugodni, tudod mennyire szeretem őket! 

- A One Direction-ből? Komolyan.. egészen biztos, hogy ő volt? - kérdezte.

- Egészen biztos. Hát be is mutatkozott és tudod, hogy köszönt el? Azt mondta, hogy remélem még találkozunk.

- Hűha. Szóhoz sem jutok... szerencsés vagy, annyi szent - nevetett a telefonba. - Most viszont mennem kell, de ha bármi fejlemény, esemény van, azonnal hívj! - köszönt el.

- Mindenképp. Szia! - tettem le a telefont, miközben még alig tértem magamhoz.

A következő napokban mindennap láttam Harry-t. Első nap, mikor kimentem a postáért és a háza felé néztem, azt vettem észre, hogy az ablakból figyel. Ezt egy mosollyal nyugtáztam. A következő napokban már időben is akkor ment ki a ház elé, mikor én. Nem beszéltünk, csak némán, mosollyal az arcunkon figyeltük egymást. Pár nappal ezek után jött a fordulópont. Szokásomhoz híven reggeli után indultam kifelé. Még álmos voltam, épp, hogy felöltöztem, a hajamba is csak beletúrtam. Nyitottam az ajtót, léptem volna kifelé és ahogy felnéztem, nagyon megijedtem. Harry állt ott az aznapi levéllel a kezében.

- Úristen, nagyon megijesztettél! - nevettem el magam.

- Nem így terveztem, bocsi - szabadkozott és átadta a levelet.

- Köszönöm, ez kedves tőled. Biztos anya küldte. Mindig küld onnan, ahol éppen jár, ahol éppen van. Egyébként szeretnél bejönni? - kérdeztem, mire mindketten bementünk. - Ne haragudj, ha kicsit rendetlenség van, nemrég keltem fel.

- Észrevettem. Nagyon aranyos a hajad - vigyorgott.

- Hééé - vontam fel a szemöldököm.

Majd szinte az egész délutánt végigbeszélgettük, így megismerve egymást. Mondanom sem kell, teljesen elbűvölt. Mindig is imádtam őt is, meg a többieket is, de személyesen ismerve teljesen más volt, persze jó értelemben.

Kint már sötét volt, s úgy tűnt vihar támad, azonban mi még mindig bent viccelődtünk. Nagyon jól éreztük magunkat és nem is tudtam, hogy mi vár még rám azon az estén...