5.rész - What Did I Think?

- Mi a baj? - kezdte Harry. - Eddig nem volt semmi gond, most mi történt?

- Még kérdezed? - vágtam rá. - Olyan üdítően hat, amikor úgy köszöntenek, hogy újabb kis hölgy. Körülbelül úgy mondta, mintha minden héten ide járnál más és más lányokkal! Megmondtam, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólad, vagy mit pletykálnak. Csak tudod elég rosszul esik, vagy furán jön le, vagy hogy is fogalmazzak, hogy elvileg barátok vagytok azzal az emberrel, nem?! És még be sem mutattál neki, vagy meg sem kérdezte a nevemet - mondtam egyre hangosabban, nem is figyelve az óriáskerék által nyújtott látványra.

- Túldramatizálod az egészet - csapta hozzá egyik kezét a combjához.

- Nem dramatizálom túl! Ebből, ami történt, arra következtetek, hogy azért nem volt kíváncsi rám, vagy azért nem érdekelte a nevem, mert tudja, vagy éppenséggel gondolja, hogy következőnek már úgyis egy másik lánnyal lát majd és felesleges. Nem gondolod? - kiabáltam.

- De most miért húzod fel magad ennyire? Csak barátok vagyunk, vagy nem? - mondta ki az igazságot, és beletrafált.

- Szóval ezt gondolod? Szóval ezt gondolod - kérdeztem és jelentettem ki egyszerre. - Csak barátok... ha te mondod legyen úgy - fordultam el gyorsan, hogy ne lássa, hogy pár könnycsepp gördül le az arcomon. Majd éreztem, ahogy erős kezeivel megfogta a vállamat és végigsimította a karomat.

- Nem úgy értettem - suttogta. 

- Ne érj hozzám! - téptem le magamról a kezeit. - Mi az, hogy nem úgy értetted? Tudod mit? Igazad van! Csak barátok vagyunk... - mondtam, majd könnyezve ellépkedtem Harry mellől. Láttam, hogy a mellettünk lévő kabinokban egy csomó örvendező, de kissé meglepett tinilány fényképez minket. Ez volt a tetőpont. - Magyarázd már meg akkor nekem, hogy miért töltöttél nálam annyi időt? A barátok nem alszanak együtt úgy, olyan módon, mint ahogy mi tettük. Nagyon tetszett és tudom, hogy te is élvezted - szipogtam. - Nem akartam beleképzelni többet, de ahogy ma is folytak az események, a dolgok teljesen mást mutattak eddig a pontig. Te sem úgy néztél ki, mint aki csak barátságot akar - vádoltam. - Tessék! - tártam szét a karom a két oldalon lévő rajongókra mutatva. - Ők itt mind téged akarnak. Szabad a pálya. Tegyél velük azt, amit akarsz, már ha hagyják magukat. Biztosan nem bánnák, de én ezt nem fogom hagyni - próbáltam magamba fojtani a sírást. Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy az óriáskerék lassan megáll és ki lehet szállni. Harry " haverja " elsőként nekünk nyitotta ki az ajtót, hogy Harry el tudjon szabadulni a rajongók elől. Ahogy kinyílt az ajtó, olyan lendülettel szálltam ki és gyors léptekkel elindultam. Nem számított milyen irányba és hogy hová, csak mentem. Harry még integetett és puszikat dobott a lányseregnek, majd aggódó arccal futott utánam.

- Igazad van. Ne haragudj - mondta.

- Ne haragudjak? Ezzel nincs megoldva minden! Nézd Harry, nem akarok olyan lány lenni számodra, akivel pár napig, esetleg hétig enyelegsz, majd kész vége, ennyi volt - a szavaim nekem is fájtak belülről, de ki kellett őket mondanom. - Én nem akarok mindössze egy lány lenni a sok közül - sírtam el magam és próbáltam elfutni, de Harry megragadta a karomat, magához húzott szorosan,majd megcsókolt.

Forró ajkai szinte égették az enyémet, könnyeim pedig csak úgy száguldoztak lefelé az arcomon. Erre a pillanatra, erre a csókra vártam már mióta, de nem ilyen körülmények között. Harry hirtelen eltávolodott. - Az ajkaid és a csókod mind ellent mond azoknak, amiért összevesztél velem - nézett a szemembe.

- Nem számít! Amit mondtam áll, és nem fogom megváltoztatni! - mondtam keményen. Nagyon rosszul viseltem, hogy ilyen szigorúnak kellett lennem hozzá. De az, hogy megbántott, kegyetlenül fájt.

- Nem érdekel! Akkor fogd fel így! - kiabált.

- Jó! Haza sem kell vinned, hazatalálok! - vágtam vissza.

- Ahogy akarod! - kiáltotta válaszul, majd sarkon fordult és elindult. Én pedig szintén elindultam a másik irányba. Az arcom és a szemeim már pirosak voltak a sírástól, de nem érdekelt. Csak mentem, gondolva, hogy majd hazamegyek busszal és már aggódtam Harry-ért, nehogy valami baj történjen vele, mikor hazafelé vezet idegesen. A buszmegálló felé baktatva rengeteg tizenéves és húszas éveiben járó fiatallal találkoztam. Néhányuk kissé furcsán, ellenségesen, néhányuk pedig kedvesen mosolyogva nézett rám. Sejtettem,hogy mi ennek az oka, de csak tovább igyekeztem a busz megállója felé. Nem vártam sokat és végre fel is szállhattam a megkönnyebbülés járművére. Legalábbis azt hittem.

Felléptem a buszra, jegyet vettem és máris találtam egy ülőhelyet egy kissé furcsa emberke mellett. Egy sötét nadrág és egy nagyobb, kapucnis pulcsi volt rajta, a kapucnija pedig a fején volt és lefelé bámult a telefonjára, így nem nagyon láttam az arcát. De nem bántam, leültem. A járművön egyre többen és többen voltak, de nekem csak a történteken kattogott az eszem. Azon gondolkodtam, hogy vajon göndör " barátom " mit csinálhat éppen, mikor a mellettem lévő fura szerzet meglehetősen ismerős hangon hozzám szólt.

- Hé, szia! Kérdezhetek valamit? 

- Ööm.. szia. Persze - mondtam barátságosan. Erre ő a telefonján nyomkodott még párat és átnyújtotta nekem. Mutatott egy képet, majd még egyet és egy újabbat. Csak lapozott a neten a képek között, melyeket egyre nagyobb csodálkozással fogadtam. A képeken nem más, mint Harry és én voltunk. Mégpedig a pillanatok, ahogy a London Eye-ban veszekedtünk, ahogy próbált átölelni, illetve a csókunk is meg volt örökítve. - Ne! Ezt hogy, mi...? - akadt el a szavam.

- Ezeken a képeken te vagy Harry Styles-szal? - kérdezte érdeklődve az idegen, mire megszólalni sem bírtam, csak bólintottam. Még mindig a fotók hatása alatt voltam. És kezdtem aggódni... A körülöttünk lévő fiatalság erre a reakciómra mind elővette a telefonját, csekkolta a fényképeket, majd még jobban körénk gyűltek és kérdésekkel bombáztak, amikre igazából nem nagyon volt kedvem válaszolni. De ha már megismertek pár fotó alapján, gondoltam legyünk barátságosak, és tegyünk jó benyomást. Az aggodalmam azonban nem múlt el. Féltem, hogy a többiek, a többi rajongó mit fog hozzám szólni, hisz tudom, hogy mennyire védik Harry-t.

Végül nagyon is jól elbeszélgettem az körénk gyűlt utazókkal és úgy vettem észre, hogy ők is kedvelnek. Végtére is, ez a kis buszozás kissé felvidította a szomorú hangulatomat és érdekesebbnek találtam az utazást. Élveztem, ahogy az emberek kedvelnek. Hazafelé pedig egy hatalmas meglepetésben volt részem, amelynek nagyon örültem és amelyre igen nagy szükségem volt. De mint tudtam, a rossz ezúttal sem maradhat el. Bajba keveredtem, és magammal rántottam Harry-t is...