4.rész - Surprise For Me

Egyre jobban féltem. A szemem egy pillanatra sem tudtam lehunyni. Újabb és újabb zajt hallottam, hajnali fél kettő volt és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Végül elkezdtem Harry karját rázni, hogy mi legyen, mit tegyünk, de ő csak egy hangos nyögéssel válaszolt jelezve, hogy már aludt.

- Harry! Harry hallok valami recsegést a lépcső felől! Harry, én félek! Olyan, mintha valaki lépkedne - suttogtam. Hálótársam ekkora már aktivizálta magát, csendesen kiszállt az ágyból és a lépcső felé vette az irányt, de előtte megállt és egy gyors mozdulattal fel, majd lekapcsolta a lámpát. - Túl gyorsan kapcsolgattad. Miután felkapcsolod várj pár másodpercet és utána jó lesz... de lehet, hogy még nincs is áram - termettem ott mögötte. Harry szótlanul csak állt tovább, majd a tanácsomat megfogadva cselekedett. Körülbelül két másodperc múlva tapasztaltuk, hogy a lámpa ég.

- Juj de jó - sóhajtottam. - Egy gonddal kevesebb.

Majd lovagom továbbra is csendben merészkedett előre. - Várj itt! - utasított. Bevallom, nehezemre esett betartani, mivel féltettem. Akárki lehet itt és úgy voltam vele, hogy inkább velem történjen valami, mint Vele... de ott maradtam és figyeltem, hogy mit csinál. Óvatos léptekkel közelített a lépcső felé, majd ott felkapcsolta az összes lehetséges villanyt. A következő pillanatban már az emeleten volt és végigjárt minden szobát és zugot. Mikor vissza leért hozzám egy vállvonás kíséretében jelezte, hogy nem talált senkit. Néhány pillanat múlva azonban újabb dübbenés hallatszott. Harry egy ujjával maradásra intett, de hamar felkiáltott. - Óóó!

- Mi az? - kérdeztem érdeklődve, miközben újra az emelet felé vette az irányt. Lehajolt valamiért, felvette az ölébe, majd gondosan takargatva lejött.

- Nézd már mit találtam! - mondta mosolyogva és láttam, hogy Whisker, a kiscicám van az ölében. - Ő volt az, aki a zajt okozta. A kis hamis! - puszilta meg a cicám fejét. - Nem is mondtad, hogy van cicád.

- Jaj egyem meg. Aggódtam érte, hogy hol lehet, de gondoltam úgyis elbújt valahová. Egyébként meg később akartam bemutatni, na! - mondtam játékosan és összefontam magam előtt a karom. - Még kicsi és csak ugrálva tud lejönni a lépcsőn - nevettem.

- Te meg hogy meg voltál ijedve - parodizált Harry, miközben átadta az ölembe Whisker-t. - Egyébként nagyon édes... akárcsak a gazdája - kacsintott. - Na jó, menjünk vissza aludni és hozd azt a kis tündért is!

Whisker-rel az ölemben visszaballagtunk a nappaliba. Kiscicámat a kanapé karfájára tettem, ahol hamar elhelyezkedett és el is aludt, majd Harry-vel mi is nyugovóra tértünk. Most már nyugodt voltam, nem féltem. Whisker az egyik, lovagom pedig a másik oldalamon feküdt, ugyanúgy, mint azelőtt. Becsuktam a szemem és szinte rögtön el is aludtam, annyira fáradt voltam.

Reggel kipihenten keltem, kinyújtóztam és átfordultam a másik oldalamra, hogy köszöntsem a hálótársamat, de nem volt ott, csak egy levél, amiben ez állt:

" Jó reggelt szépség!

Remélem ugyanolyan jól aludtál, ahogy én. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nálam reggeliznél? Készítek neked valami finomat. Szóval jössz? A válaszod úgyis igen, hisz van más választásod?! ;)     Várlak: H xx

P.S : A cicád nagyon édes! Reggel csak úgy bújt hozzám!"

Mondanom sem kell, ez a levél kihatott rám, a mosolyt le sem lehetett volna vakarni az arcomról.

Ki akartam kelni az ágyból, hogy készülődjek, de kiscicám megakadályozott. Gyönyörű szemeivel csak úgy nézett rám. Kicsit játszottam vele, simogattam, majd pedig megetettem, miközben én is magamra kaptam egy aranyos ruhát, feldobtam egy kis szempillaspirált és egy leheletnyi szájfényt. Whisker felült az ablakba és ott szenderült álomba. Jellemző volt rá... addig, amíg nem adok neki enni, addig hízeleg, majd pedig el vagyok felejtve. Nem számít, így is imádtam. Nos, hogy így elrendeztem mindent, elindultam a szomszédba. Mindig is tetszett a szomszéd ház és most éppen oda megyek! Méghozzá Harry Styles-hoz! Elég nagy volt a ház ahhoz képest, hogy Harry-t csak egyedül láttam... persze, mióta tudom, hogy itt lakik és mióta ismerem. Becsengettem és úriemberként állt előttem öltönyben, ami remekül állt neki. Kezemet megfogva bevezetett a házba, majd bemutatott minden egyes szobát, helyiséget. Úgy találtam, hogy a ház nem csak kívülről lenyűgöző, hanem belülről is.

- Nos, most már láttál mindent, kezdődhet a reggeli! A konyha felé vette az irányt velem együtt. Kihúzta nekem a széket, hogy leüljek a megterített asztalhoz, majd a reggelinket tálalta. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy úri hölgy és élveztem. A reggeli palacsinta volt, melyhez juharszirupot és Nutellát is hozott.

- Hmm.. ez aztán a reggeli - kóstoltam meg. - Te aztán értesz ehhez. Nagyon finom! - dicsértem.

- Ugyan már! Megérdemled. Örülök, hogy jöttél - mosolygott. A reggelinket továbbra is beszélgetés közben fogyasztottuk el. - Remélem jól laktál. Mára pedig programot terveztem. Méghozzá városnézést! - mondta, mintha egy szenzációt közölne. - Benne vagy?

- Örömmel - mosolyogtam.

- Rendben, akkor átveszek valami lezser ruhát. Te pont jó leszel így. Csinos vagy - vigyorgott, én pedig megköszönésképp pukedliztem, mire elnevette magát. Nem vártam sokáig és már jött is. Jól nézett ki, mint mindig. Egy kockás ing és egy sötétebb hosszú farmer volt rajta. - Indulhatunk! - szólalt meg. Bezárta a lakást és a garázst nyitotta. Beinvitált a kocsijába, majd ő is beszállt és indultunk London belvárosa felé. Nem utaztunk olyan sokat, mindössze fél órát. Mivel imádtam utazni, nem bántam. Egy kis utcában parkolt le, ahol öregebb házak voltak és nem volt annyira sok ember az utcán. Kiszálltunk az autójából, majd kézen fogott és úgy ballagtunk, amerre vezetett.

- Először a London Eye-ba viszlek fel - tájékoztatott.

- Alig várom - mondtam lelkesen. Nem keveset sétálva odaértünk, és meglepő módon semmi és senki nem akadályozta az utunkat. Nem voltak sikító rajongók és egy lesifotóst sem láttunk sehol. Éreztem, hogy ez így túl biztonságos és valami nem stimmel. Hogy lehet az, hogy Harry itt jár-kel és senki, de senki nincs itt a közelében?!

Így morfondíroztam magamban, amikor már ott álltunk a London Eye előtt és az egyik működtető köszöntött minket. 

- Harry! Örülök, hogy látlak! Jé, és egy újabb bájos kis hölgyet is hoztál magaddal - ölelte meg Harry-t, majd rám nézett. - Mindjárt beszállhattok.

És úgy is lett, ahogy mondta. Beszálltunk a kapszulába, de éreztem, hogy egyre feldúltabb vagyok. Mi az, hogy egy újabb bájos kis hölgyet is hoztál magaddal? " Újabb " bájos kis hölgy? Mégis mit jelentsen ez? Körülbelül úgy mondta, mintha minden héten más lányt látna együtt Mr. Styles-szal. És vajon ha így van? Bíztam Harry-ben, de ez most fájt. Tudtam, hogy zűrös nőügyei voltak, de...

- Csodálatos a kilátás - szakította félbe a göndör a gondolatmenetemet.

- Az! - vágtam rá nyersen. - De most nem igazán tudok vele azonosulni, ha megbocsájtasz - vágtam fanyar arcot. Éreztem, ahogy a düh egyre fokozódik bennem és bár nem akartam vele veszekedni, nem bírtam. Hirtelen elegem lett. Az előbbi bizonytalanságon újra előjött, az előző megérzésem pedig erősödött. Mint később kiderült a megérzésem nem csalt és akkor még nem tudtam, hogy ez még csak a kezdet.